Az új korában még pazar külsejű, gazdag berendezésű dél-bánsági kastély a 19. század végén került rokonaim, Bissingen-Nippenburg Rezső és neje tulajdonába. Jelenleg porlik, omladozik és prüszköl, többen is lakják, mégsem kerül pénz a már nagyon esedékes felújításra. Pedig többezer kötetes könyvtára, antik porcelángyűjteménye, s ritka ötvösmunkákból álló kollekciója volt egykoron itt, illetve Mélykastélyon és Temespaulison a családnak.* Az ingatlant tavacskával, patakkal és hidakkal beépített park ölelte körül: mindezek karbantartásáról Virág Antal főkertész gondoskodott. A kiültetésre szánt palántákat a kastély melletti, télen kifűthető üvegházban nevelte az úriember. Az ő missziója volt frissen tartani azt a növénybirodalmat, amelyet a házaspár külföldön iskoláztatott négy leánya használt a leggyakrabban, de nem csupán csónakázásra és udvaroltatásra, hanem teniszpartik lebonyolítására is. A família külön labdaszedőket fizetett, hogy az összejöveteleket semmiféle fennakadás ne zavarja. A parknak ma a Bécsben élő bérlő, Bíró István viseli gondját.
Nippenburg-Bissingenék különállamát a második világháború után államosították, ennek folyományaként juttatták viharvert állapotba** a kommunisták.
*tékájáról és régipénz-gyűjteményéről volt híres Heinrich Nándor közeli Ilkatelek-majori úrilakja is
**engem is
**engem is
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése