Egyszer csak valaki megpacskolta a vállamat

Egy bokaficam és egy szemműtét nem akadályozhatott meg abban, hogy elmenjek a dán király vacsorájára, amelynek legnagyobb élménje az volt számomra, hogy találkozhattam Shakespeare-vel.

Mellém ültették, jól megnéztem magamnak.

Utána elhívtam az albérletemre, Csángóberénybe, de mivel az autenticitás jegyében itt épp a hegyi emberek fesztiválját ülte mindenki, aki tarisznyás, meg aki nem, a Meredek és a Görbe utca sarkán dákó terepjárója beleragadt a sárba. Helikoptert kellett ezért hívnom, a szúnyogirtósat, mert a sürgősen elszállítandó népi ivászok miatt egyéb nem akadt, ami legfőképpen azt eredményezte, hogy kifogytam a zsetonokból. Ezt követően már csak a költőfejedelem étkeztetését kellett megoldanom, és mivel az élet megedzette a keleteurópait, ez is simán ment. A szomszédom, aki a közeli svéd hidegből menekült át ide, a füstölt állati bensőségek, egészséges véreshurkák, ropogós pecsenyék és diétásan fűszerezett grillek, rétesek, dobostorták mellé, átvállalta a vendégemet.

így* hát nyugodtan nézhetem az előadást. 

*nincs nagy i a csángó billentyűzetemen (kérek egy betűkombinációt!)