Bauer Barbara írónő szerint valós személyről írni nagy felelősség

Bemutatták a Wenckheim Krisztina grófnő életét példaként felmutató regényt

Mogyoróssy János születésnapján, a gyulai városi könyvtár névadójának napján, szeptember 8-án mutatták be Bauer Barbara A leggazdagabb árva című, Békés megyei kötődésű történelmi regényét. A könyvbemutatóra későn érkezőknek már csak pótszék jutott a Simonyi-olvasóteremben.

A közelmúltban, néhány hónapja megjelent egy könyv, amely ugyan nem Gyulán játszódik, de kötődik városunkhoz, legfőképpen főszereplője, Wenckheim Krisztina révén. Dézsi János könyvtárigazgató ezzel a gondolattal indította a beszélgetést, amelyen Wenckheim Krisztina leszármazottai, Jeanne-Marie Wenckheim Dickens grófnő, Csáky Ilona grófnő és Wenckheim László gróf is megjelent.


A koporsó mint kiindulópont

A gyulai polgárok nagyon jól ismerik városuk történetét, legalábbis a fordulópontjait. Ismerik a valóságosakat, és ennél talán még jobban a legendákat, amelyek a 19. század második felében kezdtek megszületni és átöröklődni. Ezeknek a legendáknak szereplője Wenckheim Krisztina, aki egy közel hetvenéves birtokos és egy huszonkét éves polgárleány gyermekeként látta meg a napvilágot, de hamarosan árván maradt, mutatott rá dr. Erdész Ádám, az MNL Békés Megyei Levéltárának igazgatója, akinek ezen a rendezvényen az a feladat jutott, hogy levezesse a beszélgetést.

Kiindulópontként Jókai Mór Egy magyar nábob című regényének azt a részét választotta, amelyben a cselekmény azon koporsó köré fonódik, amit Kárpáti Abellinó kap ajándékba. A reformkori jelenet több filmes fantáziáját is megmozgatta, s most Bauer Barbara regényébe is belekerült. Emiatt vált fontossá annak boncolgatása, megtörtént-e ez a szörnyűség a valóságban. Kapott-e Wenckheim József Antal nászajándékként koporsót unokaöccsétől, aki a szokatlan és rangon aluli frigy miatt elveszítette örökségét. És aki haragjában meg kellett, hogy üzenje a rendbontó rokonnak, koporsó való neki, nem asszony.

– Milyen fura néha a történelem, hisz a gonosz üzenet átadójának fia végül a leggazdagabb árvát vette feleségül. Igazán izgalmas történet. Olyan elemei vannak, amelyek dramaturgiailag kerekre csiszoltak – fogalmazott dr. Erdész Ádám.

A közelmúltban, néhány hónapja megjelent egy könyv, amely ugyan nem Gyulán játszódik, de kötődik városunkhoz, legfőképpen főszereplője, Wenckheim Krisztina révén. Dézsi János könyvtárigazgató ezzel a gondolattal indította a beszélgetést, amelyen Wenckheim Krisztina leszármazottai, Jeanne-Marie Wenckheim Dickens grófnő, Csáky Ilona grófnő és Wenckheim László gróf is megjelent.


Az íráskényszer mint hajtóerő

Mielőtt még a hallgatóság visszaballagott volna a szabadkígyósi kastélyparkba és a hozzá fűződő történetbe, dr. Erdész Ádám arra kérte a könyv szerzőjét, mesélje el képzeletbeli önéletrajzi regényének első fejezetét.

– Épp két nappal ezelőtt azt mondta nekem valaki, irigyli tőlem azt a 15 évet, amit a levegőben töltöttem. Azt válaszoltam, ha nem én éltem volna meg, irigyelném saját magamat. Valóban, fantasztikus éveket éltem át légi utaskísérőként – kezdte bemutatkozását az írónő. Majd így folytatta: nem légi pincérkedés volt az, aminek részese volt, hanem egy fantasztikus út, amelynek során rengeteg tapasztalatot gyűjtött, látott sokféle világpolgárt, látta a sokszínű világot. Mindeközben a szemüveges, félénk kislány talpraesett, bátor nővé vált.

Ebben a tévézés is segítette, miután elvégezte a televíziós újságíró szakot az ELTE kommunikációs főiskoláján. Ennek a két pályának köszönheti, hogy most már elmeri mondani és leírni mindazt, amit szeretne.

A vágy, hogy történeteket találjon ki, persze mindig is megvolt benne. Született is egy fiókregénye az anasazi indiánokról, akik eltűntek a földgolyóról, pedig nagyon nagyokat alkottak. Kezdetben a fedélzeten írt, miközben az utasok aludtak, illetve különböző szállodákban.

Kalandos volt az az időszak is, amikor azt kezdte érezni, hogy nem a repülés a végleges életcélja. Aztán alapított egy tévéadót szülőfalujában, Etyeken, amely tíz évig működött, és amelynek ő volt a műsorvezető-szerkesztője. Ez is abba az irányba terelte, hogy írjon.

Amikor gyesen volt a kislányával, fél év után arra jutott, itt az ideje, hogy elkezdjen dolgozni a regényein. Az hajtotta, hogy vagy most, vagy soha. Így született meg a Légikisasszonyok trilógia. Abban az időszakban, amikor a Malév tönkrement. Az ihlet mellett számított az is, hogy az elengedés nagyon nehezen ment, mert a társaság egy hatalmas családot jelentett mindazok számára, akik a kötelékében tevékenykedtek.


A példakép mint tartalom

A sorozat megszületése után vett egy mély levegőt, és elhatározta, hogy a következőkben csakis azzal foglalkozik majd, amit igazán szeret. Ez mindig egy kicsit a múlt volt, ami alapján a jövő megélhető.

Azzal indult, hogy volt egy könyvbemutatója a szabadkígyósi kastélyban, ahol Lánczi Ildikó Wenckheim Krisztináról mesélt a jelenlévőknek, és közben az Egy magyar nábobot is felelevenítette. Jókai regénye ekkor lett számára testközeli. Rácsodálkozott, hogy az, amit hall, tényleg valóság. A Krisztináról elhangzottak is szívszorítók voltak, nagyon megérintették. Azon kezdett el gondolkodni, milyen lehetett annak a kislánynak az élete, aki úgy serdült jótékony lélekké, úgy vált többgyermekes anyukává, hogy a szülők elvesztése miatt sosem kapta meg a kellő érzelmi biztonságot. Mellette volt ugyan Göndöcs Benedek apát-plébános, mellette volt a nagymamája, de a pótolhatatlan anyai simogatásnak nem örvendhetett. Ám ő mégis azzá vált, akivé.

– Egyik olvasóm mondta, hogy a regénnyel példaképet kapott – zárta gondolatait Bauer Barbara.


A kíváncsiság mint feltétel

A regényt megalapozó kutatómunka két évig tartott. Könyvtárakban, régi újságokban kereste az információkat, és mivel egyik anyag hozta a másikat, temérdek forrásból dolgozhatott. Olyan anyagok is megtalálták, amelyekre nem is számított. Ezen kívül nagyon sok érintett személlyel is elbeszélgetett. Szüksége volt arra, hogy ők mondják ki azt, elkezdheti megírni a történetet.

– Kellett a megerősítés, mert rettenetesen nagy felelősség valós személyről írni. Volt olyan, hogy felhívtak telefonon, mert hallották, hogy könyvet készülök írni Wenckheim Krisztináról. Amennyire szép, annyira nagy, de kellemes teher is volt” – hangsúlyozta Bauer Barbara.

A hírre tehát megnyíltak a kapuk, az emberek segítettek.

Mert az emberek segítőkészsége elképesztő, vallja az írónő.

Nagyon sok időt töltött Békés megyében, és nagyon sok kapcsolódási pontot talált. Járta a helyszíneket, és néhány izgalmas részletnél bebizonyította, nem ismer lehetetlent. A veszélyesnek minősített gerlai kastélyhoz például a szomszédos idősek otthonának ablakából mászott be, majd a kastélykertben hosszasan elidőzött. Sírhelyeket keresett. Később derült ki, hogy a temetőbe kellett volna kimennie, kulturáltan, az úton.


A fikció mint forrástöbblet

Dr. Erdész Ádám arra is kíváncsi volt, miért az első korszakot választotta ki a szerző Wenckheim Krisztina hosszú életéből.

Ennek is megvan a magyarázata, amely csupán ennyi: Bauer Barbara a gyermekek köré szerette volna felfűzni a történet elejét és végét. Úgy véli, az árván felnőtt grófnő személyiségfejlődésében nagyon fontos szerepet játszott az, hogy anya lett.

Dr. Erdész Ádám azt is észrevette, hogy a második részben az írói képzeletté a hangsúly. Érdekelte, mi az oka ennek.

Ahol konkrét adatokat lelt fel, ott sok a konkrétum, és ez az első időszak, húzta alá az írónő. Wenckheim József Antalról például több dokumentációt talált, mint Krisztina fiatalságáról. A fikció ezért itt hiánypótló funkciót tölt be.

Nem fikció viszont az, hogy Göndöcs Benedek miket mutatott meg filozófiájából a kislánynak. Wenckheim József Antalról is köztudott, tehát nem kitaláció, hogy mindenki előtt nyitva állt az ajtaja. Senki sem mehetett el tőle éhesen vagy nincstelenül. Ő Krisztinát is erre nevelte az első években, és Göndöcs Benedeket is arra kérte, őrizze meg ezt a szellemiséget.

Bauer Barbara határozottan fenntartja, Wenckheim József Antal gróf hétköznapi életet élt, nem csinált ügyet abból, hogy polgárleányt vett feleségül, és az anyósát is nagyra becsülte, pedig csupán egy kulcsárnő volt. Megbecsülte az élet értékeit, és a gyermekeihez is apaként közeledett, nem távolságtartó, fölényes arisztokrataként. A regény azt az arcát mutatja meg, ami óriási szívre vall.


Göndöcs Benedek mint vitatéma

A leggazdagabb árva című könyvben több gyulai híres személy is feltűnik, Erkel Ferenc és Munkácsy Mihály mellett többek között Göndöcs Benedek, aki fontosnak tartotta közölni másokkal is, hogy hithű magyar honleányt nevelt Krisztinából. Arra nevelte, adakozzon, segítsen másokon, mert ettől ő is több lesz, és az élet is meg fogja ezt neki hálálni. Ha pedig erején felül is ad, nemes cselekedetet művel.

Az írónő azonban azt is belátja, könyvében is, hogy a jó kedélyű, nagy hasú, enni-inni imádó apát-plébános mindent, ami hozzátesz az élethez és boldogságforrás lehet, nagy becsben tartotta. Sőt, azt is elfogadja, hogy ezt a fajta szemléletet is átadta Krisztinának.

Dr. Erdész Ádám szükségesnek látta hozzátenni a következőket: mivel Göndöcs Benedek országgyűlési képviselő is volt, testi megjelenése különösen vonzotta a csípős tollú újságírókat. Mikszáth Kálmán karcolataiban, parlamenti tudósításaiban például Göndöcs apó egy olyan visszatérő szereplő, aki gurul, és mindig elindít valamilyen folyamatot.


Az őszinteség mint kérdés

A beszélgetés vége felé közeledve a gyulai levéltár-igazgató a legizgalmasabb kérdést is feltette: valós szerelem volt-e a Krisztináé és a Frigyesé?

Igen, az volt, állítja Bauer Barbara. Csodálatos házasságban éltek, több gyermeknek adtak életet, és egy olyan kastélyt építettek maguknak, amely páratlan volt a maga idejében. Ilyet nem lehet nem szerelemből tenni, emelte ki az írónő.

Erre dr. Erdész Ádám felidézett egy régi, igaz történetet.

– Úgy volt, hogy a Wenckheimek a gyulai Almásy-kastélyt is átveszik, de 1869-ben a választáson induló Frigyest a gyulaiak úgy megbuktatták, mint a huzat. Nem is kis demagógiával. Az ellenzék, az akkori balos párt kortesei azt terjesztették el róla, hogy vissza akarja hozni a jobbágyságot. Kóhn Dávid újságíró, minden legenda egykori gyulai számon tartója szerint Frigyes ezután tette át birtokainak központját Arad megyébe – nevettette meg az egybegyűlteket dr. Erdész Ádám.

Bauer Barbara a regénybeli (és a valóságbeli) nagymama szavaival replikázott: ne ítélkezz senki fölött, amíg nem élted az életét.

Hogy mi mindent rejt még Bauer Barbara regénye, amelynek karaktereit a nászajándékba küldött koporsó bontakoztatja ki, megtudhatják, ha elolvassák.

Galéria és forrás itt!