Az Élővíz-csatorna partján észleltük
Miközben kerestük a csónakot a kikötőben, a láthatáron feltűnt egy kalózhajó.
Így, nyár végén, a nagy turistamentes magányunkban, és afölötti szívfájdalmunkban, hogy koratavaszig nem köszönt ránk újabb fesztivál, bolondoztunk egy utolsót, és terveztünk egy merészet.
Volt Gyulának egy kikötője a belvárosban, ahol csónakokat és kenukat lehetett kölcsönözni. Ez volt az egyik oka annak, hogy már nagyon vártuk a tavaszt. Ki is mentünk a helyszínre, ott strázsáltunk, vártuk, hogy megnyisson, és leevezzünk, amíg lehet. Naplemente és szúnyoggyérítés után, holdfénynél.
De hiába lestük a kis hölgyet a szereléssel, nem jött. Eltelt a nyár, és úgy telt el, hogy nem csónakázhattunk egy jót az Élővíz-csatornán. Sajnáltuk magunkat is, de sajnáltuk azt is, hogy az élményből a városunkban nyaralók is kimaradtak.
Talán ez az oka annak, hogy elképzeltünk egy olyan hajót a gyulai vizeken, amely sokszorosan megnövelné a város turisztikai vonzerejét. Láttunk már hasonlót a közelben, nem áruljuk el, melyik településen, csak azt, hogy mindenki szerette, s mindenki utazni akart vele. Egyetlen probléma akadt az ottani attrakcióval, hogy működtetői nem igazán tudták bejáratni, nem volt meg hozzá a képzelőerejük, bátorságuk.
Na de majd lesz a gyulaiaknak! A mi hajónk olyan romantikával fog végighasítani Gyulán, mint a filmekben, fedélzetéről fess kalózfiúk (Johnny Deppek) szállnak majd időnként partra, hogy lebonyolítsák a nagy hölgyrablásokat, amihez itt-ott muzsikálnának is egy jót.
Mekkora buli lehetne!
Úgyhogy, gyulaiak, kalózkodásra mielőbb fel(készülni)!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése