„Hullacsarnok ez, ahol se meghalni, se föltámadni nem tudnak a hullák”
(Ady: Nagy lopások bűne)

A brigád, amely imád:

2009. április 22., szerda

Atyáink a Macskadombról (+ AR képsorai)

Az iskolaalapító premontreiek

Mára már nem alkotnak közösséget a premontrei kanonokok abban a nagyváradi szerzetesházban, amelyben az evangélikus költő, Reményik Sándor is megnyugvásra lelt. A kommunista román állam ugyanis 1948-ban rátette a kezét az impozáns épületre, a templomigazgató részére csupán egy lakásnyi részt választott le. Ellentétben a ferencesekkel és a piaristákkal, akiknek Erdélyben több rendházuk is volt, a premontreiek csupán Váradon alapítottak iskolát.


Papok szerzetesi fegyelemben

A premontrei kanonokrendet egy előkelő frank főúr, a később szentté avatott Norbert magdeburgi érsek alapította 1120-ban Prémontré völgyében, Észak-Franciaországban. Az általa emeltetett főapátság romjai még ma is láthatók. Az arisztokrata azt akarta, hogy legyen egy hely, ahol a gyakorló lelkipásztorok szerzetesi fegyelemben élhetnek. Az egyház történetében ez volt az első ilyenszerű törekvés. Az alapító, aki mezítláb járt és csodákat tett, ötvennégy évesen halt meg. Rendtársaira egyebek mellett örökül azt hagyta, hogy a szentmisén való részvételt lehetőleg sose mulasszák el.


A premontreiek esetében a kanonok elnevezés nem rangot, egyházi méltóságot jelent, hanem canonicust, azaz a kánoni szabályok szerint élő papot. Ennek ellenére a rend rohamosan terjedt el Európában. Újabb és újabb apátságok létesültek Belgiumban, Hollandiában, Franciaországban, Németországban, Ausztriában és Csehországban. Magyarországon II. István király honosította meg 1130-ban, mégpedig Nagyvárad közelében, Váradhegyfokon.

A Szent István vértanúról elnevezett konvent (Conventus Sancti Stephani Protomartyris de Promontorio Varadiensi) volt egyébként a rend első keleti prépostsága. A későbbi központ, Jászóvár valójában a Váradhegyfokról történt kirajzás (1180) eredménye volt. Amúgy a Bihar vármegyei „atyák” neve már a 12. századi dokumentumokban előfordul. A hatalmas templom és a széles alapfalú monostor eredetileg a Macskadombon állott. Jelentős hiteleshely volt, azaz okiratokat állított ki és őrzött.


Francia gyökerek, magyar történelem

Feltételezések szerint az első szerzetesek a franciaországi apátságból érkeztek Váradhegyfokra. Temesvári Pelbárt úgy tudja, hogy a székhelyet Szent István építette a bencések számára, ám a monostor lakói elpusztultak az első királyunk uralkodását követő zavargásokban; a premontreieket II. István költöztette be az elhagyott ingatlanba. Mivel az alapító oklevél elveszett, a múltbeli események részletei ma már ismeretlenek. Az viszont bizonyos, hogy a létesítmény igen tiszteletreméltó kiváltságokkal és terjedelmes birtokokkal volt felruházva.


Megkérdőjelezhetetlen: régi hazájukból a premontreiek hatalmas műveltséget hoztak magukkal, amely nem csupán a tanításban és könyvmásolásban, hanem a minőségibb földművelésben, szőlőtermesztésben nyilvánult meg. Sajnos a török hódoltság, valamint a hitvillongások idején a váradhegyfoki konvent csaknem összes irata megsemmisült. Még arról a prépostról sem maradtak fenn adatok, akinek első gyászos tiszte valószínűleg az volt, hogy az 1131-ben elhunyt alapító király tetemét elhelyezze a templom sírboltjában.



A váradhegyfoki prépostság Izabella királyné seregeinek ostromában (1567) pusztult el, ráadásul a harcot követő években a bajt iszonyú tűzvész tetézte. Az oszmán uralom korában csupán címleg élt, I. József király ébresztette új életre: 1705 decemberében a konventet – javaival együtt – Schollingen Ferenc perneci premontrei apátnak adományozta. Öt évvel később azonban a lukai apátok tették rá a kezüket; fennhatóságuk alatt a prépostságot kormányzók (adminisztrátorok) irányították, elsőként Helcher Felix (az ő nevét viseli a Félix-fürdő). Ebben az időszakban épült fel a váradolaszi szerzetesi ház és a szentmártoni kastély.


Tanári gúnyát öltöttek az atyák

A 18. század második felében a magyarországi premontreiek körében élénk mozgalom indult meg a célból, hogy a váradhegyfoki prépostságot függetlenítsék a morva rendtársaktól. II. József 1784-ben kiadott rendelete azonban feloszlatta a lukai apátságot, ami számunkra azért lényeges mozzanat, mivel három évvel később a váradhegyfoki prépostság is hasonló sorsra jutott. Úgy tűnik, I. Ferenc megpróbálta jóvá tenni felmenője bűnét, hisz 1802-ben visszaállító oklevelet bocsátott ki, amelynek értelmében a váradhegyfoki konvent javait a leleszi (Bodrogköz) rendház vagyonával együtt a jászóvárihoz csatolta. Az okirat új jogkörrel és feladattal ruházta fel a kanonokokat: a három egyesített prépostság kötelességévé vált a nagyváradi, a kassai, a rozsnyói és a lőcsei gimnáziumok fenntartása, a jászóvári és a leleszi levéltárak kezelése (a török időkben elpusztult váradhegyfoki levéltárról nem történik említés). A ciszterciták és a bencések mellett ekként vált a premontrei is tanítórenddé. A Diploma Restitutionale előírásainak megfelelően Szent Norbert követői Váradon a pálosok egykori templomát és zárdáját kapták meg.


Ezt a gimnáziumot szerették a fiatalok

A Jászóvári Premontrei Kanonokrend nagyváradi Pázmány Péter Gimnáziuma 1808-ban kezdte meg működését. Ennek kapcsán ildomos megjegyezni, hogy az első váradi tanodát Benkovics Ágoston püspök alapította 1699-ben. 1722-től az iskolában jezsuita nevelés folyt, egészen a Jézus Társaság 1773. évi feloszlatásáig. Ezt követően az intézetet 1808-ig a Tanulmányi Alap tartotta fenn.

Az ifjúság nagy számban érkezett, szinte özönlött Váradra, és ez érthető, mivel – jezsuita elődjéhez hasonlóan – Szatmártól Temesvárig a premontreiek gimnáziuma volt a legrangosabb; az 1840-41-es tanévben például 445 fiatal koptatta az iskola padjait. A tanítás, sőt a tanulók közti társalgás nyelve akkor még a latin volt, csupán 1845-ben tértek át a magyar nyelvű oktatásra, ám bizonyos tantárgyakat még ezután is latinul adtak elő. Csak 1848 januárjában született meg a rendelet, amelynek alapján a magyarországi intézetekben a magyar lett a tanítás nyelve.


Attól kezdődően, hogy a kanonokok kötelességévé vált az oktatás, a paptanárok életük javát a gimnáziumban töltötték. A diákoknak reggel fél nyolckor már a tanteremben kellett lenniük, hogy kikérdezhessék egymástól a leckét. Pontban nyolckor a nap számukra imával kezdődött, majd latin nyelvtannal folytatódott. Az első és a második tanóra között nem tartottak szünetet. Tízkor professzoraik kíséretében a diákok átvonultak a Szent László templomba, szentmisére, onnan pedig hazamentek. Feleltetés végett azonban délután fél kettőkor újból meg kellett jelenniük az iskolában. A sorrend nem változott: az órák a latin nyelv kikérdezésével kezdődtek és a vallási ismeretek felmérésével zárultak. Dolgozataikat a tanulók nyilvános vizsgákon mutatták be, amelyeken gyakran maga a megyéspüspök is megjelent.



1918, 1948

Az 1808-1809. évi tanévtől 1850-ig a gimnáziumi tanárok – élükön az igazgatóval, vagyis a rendházfőnökkel – a jászóvári premontrei kanonokoknak voltak alárendelve. A novíciusokat a bölcseleti osztályokat végzett ifjak közül válogatták ki. A növendékeknek egy évet Jászóváron kellett tölteniük, csak aztán iratkozhattak be a négy éves teológiára. Bár az ünnepélyes fogadalmat már a harmadik év végén letehették, áldozópapnak csupán a főiskola befejezése után szentelték fel őket.

A kanonokok többsége természetesen megszerezte a tanári képesítést, és általában 27-30 éves korában kezdte meg pedagógusi tevékenységét. Közülük mindazok, akik felhagytak a professzori pályával, valamelyik plébániára, a jászóvári vagy a leleszi rendházba vonultak el lelkésznek.


A premontrei gimnázium rangjához méltó új ingatlan alapkövét 1872 nyarán tették le. A monumentális épület 1874 tavaszára készült el, de csak novemberben nyílt meg. Laboratóriumainak felszerelései a legmodernebbek voltak.



A páratlanul sikeres kezdetnek Trianon vetett véget. 1920 gyásszal teli korszakot nyitott meg a rend történetében: elveszett Kassa, Rozsnyó, Lelesz és Jászóvár. Nagyváradon 1923-ig működött a gimnázium, ám 1940-től, a második világháborús területrendezéseknek tulajdoníthatóan pár évig ismét fogadta a nebulókat. A tanoda végső bezárását a felekezeti iskolák felszámolását kimondó 1948-as tanügyi reformban foglalták írásba az új rendszer hangadói.

(folytatás következik)


ZENE

FILM

7 megjegyzés:

Alternative Revelation írta...

Kedves Enikő !
Most "bajban" vagyok !
Vagy egyformán "jár" gondolatunk és én is hasonló hangulattal tettem be a blogba a középkori zenét!
S a Te írásod nagyon érdekes, most már hiányos tudásomat kipótoltad!!
Ha hamarabb nézem volna meg a blogod, akkor kreáltam volna egy videó-hangulat-képsort.
Vajon mennyi írásod van még? Te oly gyorsan írsz jó dolgokat, hogy nem tudom követni! Jobbnál jobb kedvemre való írásod van !
Baráti Üdvözlettel

Gurzó K. Enikő vadasszony írta...

Nekiláthatsz, mert a történet folytatódik, csak valamivel hevesebben. Lesz benne pisztoly, pénz meg miegyéb.

Éva írta...

Már csodálkoztam is, hogy szelíd vizekre evezel :)
Újra emlékeket ébresztettél bennem, a váradolaszi rendházban én is megfordultam régen, annak idején ott volt apát a nem rég nyugalmazott megyéspüspök, Tempfli József (szegről-végről, földi és rokon is). Hozzá és persze Váradot látni, mentünk el annak idején. Falusi lánykák a nagyvárosban. Akkor lenyűgözött a város.
Amúgy a premontreieknek még élő közösségeik vannak itt szerte Németországban és Ausztriában is..

Kíváncsian várom a folytatást
Köszönettel
Éva

A tempód valóban félelmetes :) csak ámulok..

Gurzó K. Enikő vadasszony írta...

A tempóm tényleg félelmetes, mert ezeket az anyagokat már több éve írtam, most csak csiszolgatok rajtuk.

Alternative Revelation írta...

Kedves Enikő !
Készítettem egy aprócska hangulat-video-képsort.
Hát nem a legjobb!

Baráti üdvözlettel

Gurzó K. Enikő vadasszony írta...

Már megnéztem, sőt, fel is használtam (utólagos engedelmeddel)!

Alternative Revelation írta...

Természetesen , ha Neked tetszik és kapcsolódik írásodhoz, nem szükséges az "engedélyem" !
Üdvözlettel