„Hullacsarnok ez, ahol se meghalni, se föltámadni nem tudnak a hullák”
(Ady: Nagy lopások bűne)

A brigád, amely imád:

2009. május 9., szombat

A gróf, aki sámánnak született (+ AR szemléltetője)

Beszélgetés Burckhardt Pál buddhista lélekgyógyásszal


A nagyváradi Burckhardt Pál kipróbálta már az aszkétaságot, a vegetáriánus életmódot és a színházi alkalmazotti státust. Oktatott jógát és több éven át karatézott. Édesapja arisztokrata származású nagyszebeni szász volt, édesanyja pedig magyar. Régi vágású keresztény emberek lévén egy ideig mindketten rendkívül kétségbeesetten figyelték apró gyermekük furcsa megnyilvánulásait, majd – tanácstalanságukból kiutat keresve – kérdéseikkel, kételyeikkel pszichológushoz fordultak.


Felvétel indul

– Mi különbözteti meg Önt a többi embertől?

– Szerintem semmi. Nekem is két kezem és két lábam van, mint bárki másnak, aki egészséges, ugyanolyan belső szerveim vannak, mint nekik, és hozzájuk hasonlóan én is anyától meg apától születtem. Persze előfordulhat, hogy hiányos a testfelépítésem, teljes bizonyossággal viszont ezt nem tudhatom, hisz darabokra még nem szedtem szét magamat.

– Tehát nincs hét ujja, harminc oldalbordája...

– Jaj, dehogyis! Persze előfordulhat, hogy a sámánnak, táltosnak, vagy nevezzük, ahogy akarjuk, a természetestől eltérő számú foga van és burokban jön a világra. Ám nem ettől sámán a sámán. Társaim egyikén-másikán valóban vannak bizonyos ismertető jelek, tudományukat pedig felmenőiktől tanulták, tanulják, ám ez nem jellemző mindannyiunkra. Ha utánanéz, megláthatja: bármerre megyünk, mindenütt ősi sámáni kultúrába ütközünk. Ez a kultúra ugyanis megmaradt, konzerválódott. Ha megkérdi, történtek-e velem megmagyarázhatatlan jelenségek, igennel kell válaszolnom. Például: alig múltam egyéves, amikor nagyon nagy betegségbe estem. Hozzátartozóim azt hitték, végem lesz, örökre elveszítenek, én azonban egyik napról a másikra hirtelen meggyógyultam. Meggyógyultam és megváltoztam. Bizonyára érdekli, miben nyilvánul meg azóta a másságom? Főként abban, hogy távolabbi világokba is utazni tudok. Afélékbe, amelyek csak a tudatunkban léteznek, tehát különböznek a szokásostól.

– Az ősök világába?

– Buddhista vagyok, a buddhizmus pedig a reinkarnációt hirdeti. Ezt mondta nekem egyszer az egyik láma: felmenőink bennünk élnek. Ennek tulajdoníthatóan van ön most itt, és végeredményben a genetika is ezt az elméletet támasztja alá. Az ősök világa olyan, mint az a filmfelvétel, amely a tudattalanban rögzül. Ha valamiért el kell oda menned, akkor az említett felvételeket kell megnézned. Aláhúzom, nem halott személyekkel való találkozásról van szó.



A csalóka látszat, avagy a kulisszák mögött
– Miként ismerte fel azt, hogy sámán?

– Látván, miket művelek, édesanyám meg volt győződve arról, hogy mentálisan komoly bajok vannak velem, magyarán: hiányzik az egyik kerekem. Kétségbeesésében a pszichológushoz is elvitt, aki természetesen kiderítette: esetemben szó sincs bolondériáról. De mivel a nyugati kultúrában ismeretlenek a sámánok, a környezetemben lévők értetlenül nézték azon gyermekkori szokásomat, amelyről most már tudom, mi indokolta. A csörgő helyett ugyanis én egy botot szorongattam a kezemben, azt rázogattam, közben mormogtam, énekelgettem és ringatóztam, képzeletemben pedig mesék körvonalazódtak. A bensőmben ekként megfogalmazódott, felsejlett sztorikra azonban elég hamar ráuntam, és úgy véltem, jobb ha elengedem magamat, elindulok. Utakat, ösvényeket kerestem, hogy megértsem, mégis mi miként, miért van. A keleti filozófiával, tanokkal, vallásokkal és harcművészetekkel később kezdtem el foglalkozni. Sokáig karatéztam, majd nekiálltam jógázni. Már buddhista voltam, amikor táltosokkal találkoztam Magyarországon. Ők kérdezték meg tőlem első ízben, nem-e vagyok sámán, mivel a megnyilvánulásaim arra vallanak. Észrevételük beigazolódott.

– Nem zárja ki egymást a buddhizmus és a sámánizmus?

– Soha, sehol. Az van, hogy a nyugati kultúrkörben felnőtt ember mindent a saját szemszögéből minősít, és azt állítja: aki keresztény, az nem buddhista, illetve fordítva. Japánban ez nem így van. Ott egy időben lehetsz keresztény, buddhista meg sintó, ez az állapot senkit sem zavar. Az, hogy én sámán vagyok, számomra elsősorban munkát jelent, ezért minden további nélkül össze tudom hangolni a buddhizmussal. Amúgy a kettő valójában egy, hisz a buddhizmus magába olvasztotta a tibeti sámánizmust, a tibeti sámánizmus pedig befogadta a buddhizmust. A tibeti buddhizmus egyébként mind közül a legteljesebb, sok mindent magába foglal, a sámánizmus pedig az által, hogy aktivizálja, csak jót tesz neki.



Koncepció
– Ön azt vallja, nincs teremtő isten, mi több, istenek, istenségek sincsenek. Mégis, miben hisz?

– Semmiben sem hiszek. Én tapasztalok, azaz tudom, hogy mi miként van. A hittel ugyanis vigyázni kell. Hadd kérdezzem meg: hisz magácska Mickey Mouseban? Persze, hogy hisz benne. Hisz benne, ha látja a tévében. De ha nem lenne jelen sem a tévében, sem máshol, nem hinne benne, hiába erősködnének egyesek. Buddha kijelentette, hagyjuk békén az isteneket. Mi hasznunk van nekünk ugyanis abból, hogy vannak? Ők is múlandók, ugyanúgy mint mi, csak nálunknál egy picit többet élnek. Namármost, vizsgáljuk meg, hogyan állunk a tudatunk természetével. A világegyetem összes szintje benne van mindegyikünk tudatában. Miért? Azért, mert beszélünk róla. Én beszélek róla, te beszélsz róla, mi beszélünk róla. Úgy véljük, az univerzum végtelen és nagy. De mihez képest olyan, amilyen? Hozzánk képest, mivel mi kicsinek tartjuk magunkat. Ha viszont kivesszük belőle magunkat, megszűnik a nagy, a kicsi, a végtelen, a véges, az isten, az ember, a démon, egyszóval minden. Kiderül, a felsorolt lények, entitások olyan energiamozgások által kiváltott tudatállapotok, amelyek karmikusan keletkeznek és párhuzamosak egymással. Butaság az az elmélet, miszerint van egy föld alatti ország, a pokol, amely az ördögöké, és van az ég, ahol az angyalok laknak meg az Isten, és amelyről nem tudni, hol kezdődik. Szerintem itt kezdődik a földön. De nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy ezek a világok együtt léteznek. Amit mi tudatnak nevezünk, azon keresztül lépnek velünk kapcsolatba a démonok és az angyalok, vagy aminek nevezzük őket. Van, aki ennek hallatán azt mondja, te hülye vagy fiam, szkizofrén, menj, kezeltesd magadat. És mivel a tudomány a jelenségek mindenikére előszeretettel aggatott cifra latin szavakat, a látomásokat hallucinációnak nevezte el. Persze nem tagadom, hogy léteznek bolondok. Az archaikus és a modern elméletek azonban csak abban az esetben válnának egymással kompatibilissé, ha képviselőik egyeztetnék nézeteiket. Az én álláspontom szerint felhők felett trónoló teremtő isten nincs. Mert ha lenne, őt is meg kellett teremtenie valakinek. A keresztények azzal érvelnek, hogy ő mindig is volt. Aztán, hosszas semmittevést követően egyszer csak rájött a teremtésinger. És teremtett. Rosszul persze, hisz egyebek mellett a saját ellenségét is létrehozta. Ám az Isten világa nem lesz örökké tartó, mert azt egy szép napon a kreátor önkezűleg meg fogja semmisíteni. És akkor ismét magára marad majd a fennvaló a nagy semmiben. Ez a fajta gondolkodás rettenetesen primitív és korlátozott. A keleti ember azt tartja: van egy kezdet, ami relatív, az események pedig lüktetve váltogatják egymást. Valójában minden ritmikus, akár a légzés vagy a szívverés. Ezt a végletek közti ingadozást utánozza a sámán dobverése. Pusztít, teremt, pusztít, teremt. Vannak, akik egy egyszerű fadarabot ütögetnek, és vannak, akik csörgőt használnak.



Gyakorlatok – zenei aláfestéssel
– Burckhardt Pál miért választotta a dobot?
– Nem én választottam, a dob jött hozzám.
– És egyáltalán, mire szolgálnak a hangszerek?
– Velük, a segítségükkel indulsz el. Egyfajta utazóeszközök. Miután ütök hármat és elmondok egy mantrát, kezdetét veszi a folyamat. Hogy utána mi történik, azt képtelen vagyok felidézni. Állítólag folyton ismétlem magamat.

– Extázisba esik?

– Részben, mivel tudom, hogy dobolok, hallom a zajt, ütemesen mozognak a kezeim, de ugyanakkor fogalmam sincs, hol vagyok. Elmegyek és visszajövök. Miután kinyitom a szemeimet, rendkívül gyengének érzem magamat, légzési és nyelési zavarokkal küzködöm, három-négy egymásra vetített kép is imbolyog ilyenkor előttem. Eléggé kellemetlen, de néhány másodperc alatt magamhoz térek.

– Naponta hányszor, hány percen át meditál?

– Délelőttönként egyszer, de akkor három fajta meditációt végzek, mindhárom egy-egy órát tart. Azért szükséges az összevonás, mert délután a klienseimmel kell foglalkoznom.



(Fel)forgatókönyv
– Mit akarnak a modern evilágiak egy sámántól?

– Problémáik vannak. Például rontás van rajtuk. Aki ezt hallja, elmosolyodik. Amíg át nem tanulmányoztam Jungot, én se hittem, hogy létezik ilyesmi. Ő beszélt először a kollektív tudattalanról, amelyben benne van az egész világegyetem, s amely által kapcsolatban állunk egymással. Ezért van az, hogy ki-ki rosszul léte kihat a környezetében élőkre. Olyan nincs, hogy én elérem a nirvánát, a többiek pedig csinálnak, amit akarnak. Addig ugyanis senki sem lesz megvilágosodott, amíg mások annak még a közelébe sem kerülnek. A lényeg az, hogy a kollektív tudattalan összetart bennünket, általa olyan hatások érhetnek mindannyiunkat, amelyekre nem is számítunk. Ha valaki marhára gyűlöl valakit, bevethet ellene olyan régi mágikus módszereket, amelyekkel rosszat képes neki okozni, ám a 21. században erre már senkinek sincs szüksége. Túl sokan vagyunk, így a gyűlöletenergia is könnyebben megfertőzi az egyént, kiváltképp, ha védtelen. Az illető azt fogja érzékelni, valami nincs rendben körülötte. Ebből kifolyólag jön majd el hozzám, hadd nézzem meg, mi a baja. Szerencsére több metódusom van erre. A buddhistával a legmagasabb szinten elemzem ki a tényeket, oldom meg a gondokat, így ezzel indítok. Sámánként már a konkrétumokra térek ki. Nagyon fontos, hogy az illető megbánja azokat a gonosz, buta tetteit, amelyeket mások ellen követett el, különben nem igazán segíthetek rajta. Az általam javallott szertartást az egymást követő három hónapban kell elvégezni, havonta egyszer. A hold ugyanis az a bolygó, amely előidézi a változásokat, és mint ismeretes, három hónap alatt háromszor kerüli meg a földet.

– De mégis: mit csinál a „pácienseivel”?

– Semmit. Gyakorlatilag nem csinálok velük semmit. Részt vesznek a ceremónián, majd hazatérve elvégzik a tanácsolt meditációt.



Szereposztás
– Visszatérnek Önhöz ezek a személyek?

– Vissza.

– Azaz: nem végérvényesen veszi le róluk a rontást.

– Nem azért térnek vissza, mert elégedetlenek, hanem azért, hogy még jobb legyen nekik. Gyakran nekem kell leállítanom őket, és értésükre adnom: csak valóban fontos ügyekre keressenek nálam megoldást. Persze van, aki minden apróságot lényegbe vágónak tekint. A legtöbben azt szeretnék, hogy gombnyomásra múljon el az összes nyavajájuk. Mindenekelőtt össze kell raknom őket, és el kell mondanom nekik, miként változtassanak a sorsukon, az életvitelükön.

– A férfiak vagy pedig a nők veszik inkább igénybe a szolgáltatásait?

– Többnyire nők járnak hozzám, de azért panaszos férfiból is bőven akad.

– Fiatal férfiból?

– Miből gondolja?

– Csak sejtem. Divatosak, testhezállók manapság a távolkeleti eszmerendszerek...

– Az ifjúság körében mindig is azok voltak, csakhogy az átkosban titokban tartották. Pedig akkor is mindenki mindenhova járt és mindenfélével foglalkozott.

– Ezzel együtt Ön az egyetlen sámán Romániában, Erdélyben.

– Az egyetlen aktív. Én ugyanis ország-világ előtt merem vállalni azt, amit csinálok. Bárki megkereshet, bárki részt vehet a szertartásokon. Ennyi.


Snitt

– Utalt arra, hogy a sámánkodás a foglalkozása. Ki volt a mestere?

– Számos fogást mástól lestem el, de magát a „szakmát” nekem kellett felfedeznem. Énekeimben szanszkritül, tibetiül és magyarul fogalmazok, néha viszont nemlétező nyelven dalolok, ám ezt a tudást nem mester adta át nekem, csak úgy jött. A precíz buddhista tanokban azonban csakis egy mester irányításával mélyülhet el az érdeklődő.

– Pénzért gyakorolja a hivatását?

– Pénzért, mert ma már semmit sem adnak ingyen. Ha a klienseim disznóhúst hoznának, vagy rizset, nem fizethetném ki a villanyfogyasztást és a lakbért.

– Amúgy mi az eredeti mestersége?

– Dolgoztam színházban, jógázni tanítottam felnőtteket, karatézni fiatalokat, és kipróbáltam, milyen aszkétának lenni. Alapjában véve azonban mindig sámán voltam.


FILM

5 megjegyzés:

Éva írta...

Különleges, talán különc, hihetetlen is, de leginkább elgondolkodtató mindaz, amit tesz és mond ez az ember ....
Mindig nagyon érdekes személyiségeket találsz meg Enikő.


Üdv
Éva

Alternative Revelation írta...

Lám a XXI. század olyan embere ki átfogó világképpel gondolkodik és cselekszik.
További véleményem ,egyszerűbb megfogalmazása a blogomba.

Üdv

Gurzó K. Enikő vadasszony írta...

Úgy gondoltam, érdemes szóhoz juttatni ezeket a különc figurákat is, ellensúlyozandó a mindenünnen csurranó-csöppenő közhelyes arcokat. Tulajdonképpen szeretem őket. Kár, hogy kevesen vannak.
Minden jót nektek, induljon kellemesen ez a hetetek is.
Köszönettel.

Vera írta...

Mélyen elgondolkodtatott, biztos mert én még az utamat keresem, és igencsak el vagyok veszve de bárhonnan nézem is nagyon érdekes ember. Én úgy érzem szükségünk van rájuk. Köszönöm!

Gurzó K. Enikő vadasszony írta...

Kedves Vera, te még nyugodtan keresgélhetsz, hisz n. fiatal vagy, és semmit sem szabad elhamarkodni. Azt ugyanis tényleg nem engedhetjük meg magunknak, hogy hibás lépésekre fecséreljük el a drága időnket.
Előbb-utóbb biztosan megtalálod az utadat. Ha meg nem, az sem baj. A lényeg, hogy boldog légy, "bárhol" is jársz.
Én is köszönöm.
Szia!