„Hullacsarnok ez, ahol se meghalni, se föltámadni nem tudnak a hullák”
(Ady: Nagy lopások bűne)

A brigád, amely imád:

2009. július 31., péntek

Epizódok a temesvári Magyar Ház történetéből (részlet)

Muzsikaszó és propagandakampány



A Magyar Ház létrehozásának gondolata 1922 tavaszán fogalmazódott meg a Szabolcska Mihály vezette dalárda tagjai körében. Horváth Antal ügyvezető elnök kezdeményezésére az egylet közgyűlése április 26-án elhatározta, hogy a kultúrpalotát felépítendő akciót indít. Elgondolásaik gyakorlati kivitelezésére a muzsikáló bánsági magyarok Székely László műépítészt kérték fel. Terveik további alakulásába azonban külső tényezők is jócskán beleszóltak. Kezdeményezésüket sokáig Papazoglu városi zeneiskolai igazgató – számukra kellemetlen – fellépése tartotta napirenden. A direktor ugyanis teljesen váratlanul távozásra szólította fel az oktatási intézményben heti rendszerességgel próbára összesereglett dalárdát. A muzsikusok nemes törekvése tulajdonképpen akkor mozdul ki a holtpontról, amikor november 9-én Papazoglu kizáratja a magyar önképzőkört az épületből. Hogy e tettét az igazgató megbánta-e vagy sem, pontosan nem tudni, mindenesetre cselekedetét igazolandó később átlátszó mentségeket keres. Arra hivatkozik, hogy a tanodában tapasztalható zsúfoltság hátrányosan érinti az oktatási-nevelési folyamat menetét, ám az sem ártana, ha lépéseket tennének az egyre nagyobb teret hódító dilettantizmus visszaszorítására.

A dalárda lépéskényszerbe került, s alternatíva híján a javaslattevők saját otthonuk önerőből történő létrehozásán kezdtek el gondolkodni. A patthelyzetből való kilábalásra, a kiútkeresés kényszerére az egylet választmánya az egyszerű meditálásnál dinamikusabb megoldásokat keresett: célirányos gyűjtést kezdeményezett. Szinte hihetetlen: felvetésük visszhangra talált. Pető Ignác billédi ügyvéd ötezer lejes adományát, akárcsak Bakodi Antal piarista tanár felajánlását a választmány lehetőségéhez mérten meghálálta azzal, hogy mindkettőjüket tiszteletbeli taggá választották. A Magyar Ház felépítésének ötletét a Magyar Párt Temes-Torontál megyei szervezete is felkarolta; népszerűsítése végett például nagyszámú nyomtatott körlevelet bocsátott ki. Intézőbizottsága 1923 februárjában egyebek mellett elhatározta, hogy a Magyar Házért folytatott lobbija költségeinek fedezésére adakozással egybekötött irodalmi-esteket, hangversenyeket szervez majd.


***
Nos, ez az írás jó néhány esztendős már, eredetileg államvizsga-dolgozatnak készült, aztán itt-ott megbütyköltem, de hiába, mert azóta változott a stílusom és az írásmódom, -modorom, úgyhogy az egészet átfogalmaznám. Ezért kérlek benneteket, tekintsetek el ezúttal a szöveg stilisztikai nyavalyáitól, összpontosítsatok inkább a mondanivalóra, a rejtett üzenetekre, a tanulságra (ha egyáltalán lesz erőtök és türelmetek végigfutni a sorokon).
Ami pedig az épület mai jogi státusát illeti... Hát persze, hogy még nem kaptuk vissza. Hát persze, hogy egy fasiszta díszpéldány, egy vérbeli maffiózó tette rá a kezét, akit hiába földeltek el nem is olyan régen, úgy tűnik, a halála nem zárt le korszakot, az ipse szelleme tovább él és kísért a szélös Bánságban.
Mi, közvetlenül érintettek, mondhatnók kárvallottak is hibásak vagyunk, természetesen, a kialakult helyzet fonákságaiért, mert a rendszerváltás után újjáalakult Rt. élén már a "tegnapelőtt" elkelt volna egy tisztességes vezetőségváltás, sőt, ezzel a mulasztással (is) örök adósai maradunk a megcsúfolt históriánknak, derekas elődeinknek és Szent Patrónánknak. Erről bővebben azonban nem kívánok szólni, nehogy még ennek a történelmi bakinak, emberi tökéletlenségnek is én igyam meg a levét.

Az ingatlan sorsának, vajúdásos "életútjának" egyes részleteit ide kattintva ismerhetitek meg.

5 megjegyzés:

Do-Mi írta...

Egészen jó ez a kis tanulmány!
Miért kellene elrontani ?

Do-Mi írta...

Ja persze, szinte elfelejtettem...
...a végén az a "nemzeti-szoci" nem "nemzeti-komi" akart lenni ?
,,,na csak,hogy szórakozzunk is...
(persze erre nem kell válaszolni!!!)

Spectator írta...

Érdekesnek találtam az írást, s újabb ismeretekkel gazdagodtam a kisebbségi létről és arról, hogy a rendszerváltás miként csúszott félre itt és ott vagyis MIFELÉNK.
Ilyen gyengék lettünk?

Éva írta...

Nem értem, milyen stilisztikai nyavajáról beszélsz, mert a stílusod, legyen az régi vagy új, tökéletes:)

ÉvaZsuzsanna írta...

Mostanában inkább itt, a régebbi bejegyzéseid között tallózgatok, valahogy a 2010-esek távolabb állnak tőlem...