„Hullacsarnok ez, ahol se meghalni, se föltámadni nem tudnak a hullák”
(Ady: Nagy lopások bűne)

A brigád, amely imád:

2009. július 16., csütörtök

In memoriam Kodaly Zóltán



Hogy ki volt Kodaly Zóltán? Restellem, de nem tudom, sem én, sem a világhálós keresőprogram. Senki sem sem sejti tehát, hisz leellenőriztem.

Pedig nagy arc lehetett ez a Kodaly, ha Temesváron utcát neveztek el róla. Mondjuk, az egy picit túlzás, hogy utcát, inkább egy autóbeállót, mert ha felmérjük a gyárvárosi terepet, majd a kapott koordinátákat statisztikailag kielemezzük, csakis arra a következtetésre juthatunk, hogy a jelzett beugróra, illegális autóparkolóra csupán egyetlen magánépületnek nyílik főbejárata. Ez azt jelenti, hogy a temesvári Kodaly Zóltán utcában megközelítően négyen laknak, maximum két családra valóan. Ez továbbá azt is jelenti, hogy a névadókon kívül valószínűleg senki sem tudja a temesvári Kodaly utcában, ki volt Kodaly. Ha viszont a városi tanács Kodalya az a Kodály, akire én gondolok, akkor a tippem még inkább helytállónak bizonyul.

A bánsági nagyváros lakosságának ugyanis ma már csak a tíz százaléka magyar nemzetiségű (hatvan éve még ennek az adatnak pont a hatszorosa volt igaz), vagyis nagyszerű, ha csak mindenik harmincadik polgár tudogat magyarul (mert az idő múlásával sajnos együtt jár a feledés), és minden negyvenedik, ötvenedik fő eljut arra a szintre, hogy bizonyos legyen benne: a világhírű zenetudóst Kodály Zoltánnak hívták, nem pedig Kodaly Zóltánnak.

Feltételezhetően ezért nem intett még be senki a polgármesternek, beszélje meg a felelős bizottsággal, és cseréltesse le azt a táblát, hisz ha véletlenül bizonyítaniuk kell majd a világ előtt a település multikulturális jellegét, nem lesz mivel.

Érdekes azonban, hogy Rousseau nevét még nem láttam helytelenül leírva (noha a temesvári franciák száma sosem haladta meg a 0,02 százalékot), bár nem képez kivételt, sőt, variálható, módosítva is közreadható: lehetne Russzó, esetleg Ruso. A szóösszetétel nem mutatna rosszul, s a tábla elkészítése is kevesebbe kerülne, hisz nyolc betű helyet csupán hatot, esetleg négyet kellene belegravíroztatni a fehér zománcba. Tetemes summákat takaríthatna így meg a megyeszékhely, a megmaradt összegből pedig újabb régi elnevezéseket korszerűsíthetne. Sorra vehetné például a Shakespearét, amely nálunk olcsóbban, azaz Sekszpírként vagy Şeckspirként is eladható lenne. Vagy másként, még ezeknél a változatoknál is egyszerűbb alakban. Iuliu Maniut azonban semmilyen formában nem kéne értékesítenie, mivel a globalizációs törekvések olvasatában (amúgy az enyémben is) ő a vérszemű szélsőségesek klubját képviseli a panteonban, azokét, akikről – a tiltások ellenére – továbbra is neveznek el tereket és közintézményeket Romániában. Maniu szellemének istápolására ezért még két banit sem szabadna jóváhagynia a város kincstárnokának.

Az is megfordul persze a fejemben, hogy a Kodaly Zóltán csupán egy gúnyos válasz kíván lenni az Emanuil Gojdu helyett előszeretettel használt Gozsdu Manóra, mint budapesti névváltozatra. Feltételezem, a tisztelt olvasó ismeri az államközi megegyezéssel felpörgetett (avagy elárult) ügyet, ezért nem részletezem.Visszatérek inkább az én kecskeméti Kodályomra, azzal a meggyőződéssel, hogy a temesvári elírás a szórakozottság műve, s nem a bosszúállásé, a leszámolásé. Nem pusztán egy gonosz hatósági húzás, amely által az egyes hivatalnokok úgy érzik, orrba-szájba kielégítik a nemzeti kisebbségeket, és nem csak egy elvégzendő EU-s feladat, amely tulajdonképpen már azóta nem létezik, amióta a bánsági etnikumok aránya a kritikus tíz százalék alá süllyedt.

Magyarázkodni természetesen lehet, egymásra ujjal mutogatni is, főként ha Petőfi Sándor és Bartók Béla nevének ékezetei is felcserélődnek vagy lemaradnak egy idő után az egyes hangokról, a bocsánatkérés pedig csupán egy kézlegyintéssel kísért széles mosollyá fakul. Egy „ugyan már!” meg egy „mit csinálunk mi ebből is problémát?!” manapság a jutalmunk, ha nyilvánosan kiengedjük a gőzt, mert ők nem értik, miért oly fontosak nekünk ezek az apróságok.

Márpedig számunkra még mindig lényegesek a részletek. Hisz bármilyen nemes tetté is minősüljenek a jóvátételek, az utólagos helyesbítések már nem osztanak, nem szoroznak a helyzetünkön. A valóságon, amely úton-útfélen azt tudatosítja bennünk, mennyire nem vagyunk már meghatározó tényezők bizonyos régiókban. Csupán betűk maradtak meg belőlünk, azok is szétszórtan. S ha már ez a sorsunk, legyünk legalább igényesek, rakjuk össze, amit még lehet.

Igaz is, Ady nevét sem az az utca viseli Temesváron, ahol a poéta lakott, hanem a vele párhuzamos. Hisz ebben a nagy lazaságban az ide tévedt köztisztviselőnek tényleg mindegy, hol hajtotta álomra fejét esténként az Endre: az ő értelmezésében ez is utca, az is utca, s az Ady időnként Adi, Andrei. Endre Adrian.

6 megjegyzés:

Éva írta...

Volt régen egy műsor a magyar tévében. Vágó István Grécsi Lászlóval sétálgatott Budapest utcáin, néha megálltak egy szóra...és nyelvtanilag 'helyretettek' pár köztéri utcát, céget, egyebeket hirdető feliratot.
Sokszor én is elvétem nagy tiszteletet érdemlő őseim nevét, csak mert rosszul emlékszem, vagy mert lusta vagyok utánanézni, így most magam is szégyenkezhetek.... Persze azt is tudom, hogy mi késztetett szólásra....Szomorú és hihetetlen tény, hogy közel 6o év alatt így ki-le-meg-át-cserélődött Temesvár lakossága... minden, ami ezzel járt, s járni fog ezután...

Fülöp Béla (Károlyi) írta...

Igen tetszik a jegyzete, de arról még szomorúbb a véleményem, amikor idehaza történik ilyen. Mert találkoztam a jelenséggel.
Élvezettel olvasom írásait, gratulálok hozzá.

Do-Mi írta...

În Cluj-Napoca, majoritatea populaţiei este de etnie română (79,46%), existând totodată o importantă minoritate maghiară (18,86%). ...317953 locuitori,

Tehát Kolozsvár lakossága 317953
ebböl 19% magyak ,kb,60000 lélek

1945-ben K-vár lakossága kb 110000 ennek 90% magyar,azaz kb 92000 lélek.
Ha figyelembe vesszük,hogy kb 20000 falusi magyar IS bevándorolt
Kolozsvárra akkor ma kellene legyünk legalább 110000-en.
Hová lett 50000 lélek ???
Persze ez csak a "nembeavatottaknak" kérdés...

Mi ez itt kérem ?
Ki tud jobban sirni vetélkedő ?

Hunfalvy Délibáb:* írta...

Köszönöm a megjegyzéseket. Szerintem itt ne síróverseny folyik, csak ténymegállapítás zajlik. Szóljatok, ha nem így van.

Do-Mi írta...

T.T.T. blogján olvasom,hogy Temesvárt minden 10 magyar fiatal házasságából 9 vegyes házasság...
Háp kérem akkóóó mit akarunk...
Igen,igen...nem sir itt senki...
csak "ténytfeltár"...én is...

Hercegnő,a legnagyobb komolysággal kijelentem : "Tényleg értékelem tényfeltáró irásait."

Teccik tudni a székely esetét :
"Nem fáj komám csak ha röhögök..."
Hát ezért! ... néha én is...

Hunfalvy Délibáb:* írta...

Gondolom Toróról és a csapatáról van szó. Nos, nekik a nemzeti tudat erősítése lett volna az egyik feladatuk (pótolandó a hiányos otthoni, iskolai nevelést). Ennek sajnos semmiféle nyomát nem tapasztaltam az elmúlt húsz évben. Nem volt könnyű a feladat, amely rájuk hárult, de meg sem próbálták megoldani. Illetve ráálltak bizonyos látszattevékenységekre, egyéni életpályák egyengetésére.
A vegyes házasságok alakulását természetesen nem az egyes szervezetek, szövetségek ügyetlenkedése, korrumpálódása befolyásolja; a beolvadás aránya akkor lett volna lényegesen kisebb a jelenleginél, ha nem zavarták volna ránk a sok jöttmentet a hegyeken túlról. N. jól megvoltunk mi itt magunknak. Tulajdonképpen ez volt a baj, ez zavarta a regátiakat, ezt kellett szétbombázniuk.