„Hullacsarnok ez, ahol se meghalni, se föltámadni nem tudnak a hullák”
(Ady: Nagy lopások bűne)

A brigád, amely imád:

2009. augusztus 17., hétfő

Spanyolország, én szeretlek!...



Tudjátok, hol falatozhattok ingyen, bérmentve Spanyolországban? Castellonban például, a Larga (Széles) utca 3. szám alatt. Ezt az egyik helyi újságban olvastam, amely kiadvány van annyira naprakész, korszerű s előrelátó, hogy a közhivatalokban elvégzendő tisztogatás fejleményei helyett inkább azt taglalja, mit kezdjen magával az ember, ha szép finoman „eltávolítják” a cégtől, ezért hirtelen állás, pénz és lakás nélkül marad. A lap burkoltan azt ajánlja, hogy az ilyen keressen menedéket Spanyolországban, mert a római katolikus Caritas jóvoltából ott biztosan nem fog éhen halni.


A Caritas ugyanis még az efféle válságos időkben is tartja magát a keresztény tanításhoz, és szegénykonyhákat működtet szerte a világban, így az Ibériai-félszigeten is. Azt viszont még a segélyszervezet sem sejti, hogy gondoskodásával milliókat ment majd meg a bűnözéstől és a szabadságvesztéstől, többek között olyanokat, akik inkább vállalják az egy tál meleg étellel kecsegtető mediterrán munkanélküliséget, mint a teljes lerongyolódással fenyegető romániai közalkalmazottiságot (illetve mindazt, ami ebből a státusból fakadhat).


A szeretetszolgálat persze azt sem feltételezi, hogy éttermét az amúgy rendesen megfizetett román feketemunkások is szívesen látogatják. Utóbbiak ugyanis – hazai tapasztalatokból kiindulva – a következőképpen okoskodnak: miért adjanak ki pénzt azért, amit ingyen is megkapnak? A mélyen vallásos vendégszerető spanyol ember észjárása azonban nem ennyire körmönfont, sőt, még csak meg sem fordul a fejében ez a lehetőség. Nem, mert hasonló helyzetben önös érdekből ő sosem venné ki a falatot a koldus szájából, és nem várná el a görögkeleti egyháztól, hogy pusztán krisztusi lelkületből – őt mint pápistát – naponta jóllakassa.


A bigott katolikus házigazda tehát még nem fogott gyanút, de ami késik, nem múlik. Ha ugyanis neszét fogja venni annak, hogy csúnyán átverték, mert nem mindig földönfutó az, ki kéreget, lesz ott bizony bikaviadal és hittanóra ezerrel.


Kíváncsi vagyok, hová, mely nyugat-római civilizációba irányítják majd ezt követően a lumpenek és az elbocsátottak hadát a pozícióikhoz foggal-körömmel ragaszkodó hazai kommándánték és bértollnokok.

4 megjegyzés:

Éva írta...

Spanyolországot nem lehet nem szeretni. Eszembe is jutott jó néhány indok, amiért elmennék oda. De a szeretetnek ez a fajtája?! több mint ijesztő. Ez szégyen!
Gyarapíjuk 'jóhírünket' szerte Európában, aztán meg azon sopánkodunk, hogy lekezelően nyilatkoznak rólunk...

Hunfalvy Délibáb:* írta...

Mások hibáiért én nem szégyellem magamat. Vannak nekünk is bűneink, de szerencsére ez a hozzáállás ránk nem jellemző.

Andrei Paul írta...

I don't understand a thing but the pictureis great. Thanks for dropping by and for adding my blog to yours favorites.

Hunfalvy Délibáb:* írta...

With pleasure. Eşti un f. bun fotograf.