„Hullacsarnok ez, ahol se meghalni, se föltámadni nem tudnak a hullák”
(Ady: Nagy lopások bűne)

A brigád, amely imád:

2009. november 12., csütörtök

Gerlaiak Uivaru de Someş-en. Sorvadó közösségeink IX.

A szöveg erőszakot, brutalitást és gyűlöletet kifejező szavakat tartalmaz, ezért tizennyolc éven aluliak csak szigorú szülői felügyelet mellett olvashatják. Utóbbiak szakszerű magyarázatot kötelesek adni gyermekeiknek.

Atenţie! Textul conţine cuvinte vulgare şi expresii violente, astfel, studierea lui este strict interzis minorilor. Restricţia nu se referă la copiii maturizaţi, îndrumaţi de părinţi poligloţi, pedagogi bibliofili, învăţaţi.

***

A helyi illuminátusok akadémiájáról kijövet, hogy az asszonyát is kielégítse, Joánye megvásárolta az aznapi megyei újságot. Lapozgatta előre, lapozgatta hátra, előről hátra, hátulról előre, aztán ismét előről hátra, majd egy ideig felfelé, utána lefelé, ügyeskedve, egyre szaporábban, izgatottabban, hogy a millió kis sporttragédia között a tabellát is meglelje, míg frontálisan össze nem ütközött Iancival.

– Bă, bozgore, mai uită-te şi tu, unde calci!

Mi a bajod már megint, te, büdös oláj?! Nem volt elég pornós az éjszakád? Te is nézhetnél a csuperkás lábad elé, ha már a fegyelemről van szó!

Bă, pula mea, tot aşa zgârcit ai rămas, cum erai!

A faszomba, elhiszed, hogy te sem változtál semmit, amióta nem láttalak! Épp olyan tetves prosztó maradtál, amilyen voltál!

Amúgy, hogy vagy?

Binye, mă. Şi tu? Tu şe mai faci, cum te descurci?

Ce să fac? Mă tot gândesc, ce dracu cauţi tu aici, la noi? Nu ai destul loc la tine acasă, în uriaşa pustă răsăriteană? Ar fi cazul să te cari mai departe, prostule!

Mármint, hogy én, mit csinálok itt?! Te sehonnai bitang fráter, hogy nem sül le a bőr a mocskos képedről! Te putregáj! Még neked áll feljebb, ahelyett, hogy kinyalnád a hátsómat, amiért beengedtelek a földemre!

Pula calului!

Menj a picsába! Kinyithatnád már magyarul is azt a herpeszes szájad, mert amit nem kell, azt bizony megérted. Különben is, ha itt élsz, tanulj meg a nyelvemen pofázni!

Cu momăta poţi să vorbeşti aşa, dar nu cu mine nici în veci, şarlatanule, să nu uiţi chestia asta! Fasírtot csinálok belőled, vadállat, ami vagy!

Nem megmondtam, faszikám, tudsz te, ha akarsz! Azt javaslom, igyunk erre!

Bine zici, hai să băgăm în noi o berică!


Joánye s Ianci így bevágódtak a legközelebbi késdobálóba. A zöldségpiacon, ahol éppen tanyáztak, nem is találtak volna egyéb italozót. Ianci odament a pulthoz és rendelt egy kört. Megitták. Aztán Joánye is odament a pulthoz, hogy még rendeljen egy-egy pofa sört, de azt is megitták. Majd jött a második, és a harmadik fejadag.

Tudod, Joánye, jó barátom vagy te, de nem kéne mindig nekem jönnöd az utcán.

Ki megy neki kinek? Te most tényleg azt állítod, hogy én szándékosan megyek neked? Te hülye vagy!

Seggfej vagy te! De most nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy vasárnap elmentem a reggeli misére, s a templommal szomszédos bódéban úgy bömböltek a mánelek, hogy nem hallottuk a pap hangját.

És miért mondod ezt most nekem, én zajongtam? Már ezzel is engem gyanúsítasz? Te rohadék!

Nem, egy szóval sem gyanúsítalak, retkes talpú. De irtóul zavar, hogy egyszerűen nem értitek meg, nálunk a mise nem a cirkuszolásról szól, hanem az imádkozásról, nem a háborúzásról, hanem a békéről. Ti, álszent csürhék, ezt nem értitek, mert ti egyfolytában fecsegtek, ordibáltok, lökdösődtök, verekedtek, nálatok akkora a jövés-menés, mint az állomáson.

Figyelj ide, te tróger barbár, te elkényeztetett babapiskóta! Te csak ne bántsd az én istenemet, mert kettéhasítalak a fejszével, majd kiszögezlek a katedrális tornyára, hogy mindenki lásson, amiként lerohadsz onnan, akár a sátán szolgája!

Szép kis keresztény vagy, nem mondom!

Mi van, még gúnyolódsz is, szaros törpe! Még templomod sem lenne, ha mi nem építettünk volna nektek!

Hogy ti nekünk? Hát ez röhejes! Ez fordítva történt, frátye, nektek nem lenne most semmitek, és még mindig szaros gatyában, mezítláb szaladgálnátok a trágyátokban, ha mi nem fogadunk be ide benneteket, és nem adjuk oda nektek az iskoláinkat. Az istennyiláját a hazug disznójának!

Mi, csak nem azt akarod bizonyítani, hogy ti voltatok itt előbb! Na nekem aztán bizonyíthatod, mert én tudom, amit tudok! Hogy dugnád fel magadnak!

Mit, babám? A dák kincseiteket, amik mind hamisítványok?

Nem, babám, a vérbajos arisztokratáitokat, akik tönkretették a nemzetünket, a hazánkat, kiszipolyozták, rabigába hajtották a népünket! Dögölnétek már mind meg!

Irigy vagy a múltunkra, az a bajod. Tudod, hogy egy senki vagy, hogy senkik vagytok mind, hogy nincs semmitek, mert amitek van, az is mind bennünket illet meg. Ez a te bajod, tatikám. De nekem most mennem kell. Kezdődik a meccs, majd holnap folytatjuk. Na binye? Da’ nu te szuperj, fatter, chiar am de lucru.

Nu mă supăr, stai liniştit. Dar mă cunoşti, nu? Há’ mér’ haragudnék, haver? Hai să mai ciocním ódată!

Hájdá, na!


S Ianci, mint a hét mindenik napján, most is békés gondolatokkal tért haza, azon meggyőződéssel, hogy végre sikerült közös nevezőre jutnia a földijével.

Joánye úgyszintén.

Így lett Szamosújvárból Gerla, aztán Uivaru de Someş.

2 megjegyzés:

sat. írta...

sajna az oláj textus túlnyomó részit még csa' nem is kapisgálom. nem lehetne esetleg lábjegyzetbe' fordítni vmi más világnyelvre is /a többi újrománon + csincsunon kívül), hogy kielégíthessem a napi adrenalinszükségletem', s ne kölljön másokat szekíroznom? kösz, s minden jóut!

Hunfalvy Délibáb:* írta...

Kb. ugyanaz, amit ungarischéül is elolvashatsz: ti hontalan, gyilkos hóhérok, alja, rabló ázsiai fajzat, mi a faszt kerestek az ősi oláh földön, ahol tönkretettetek bennünket, húzzatok már vissza a picsába, ahonnan jöttetek, a sztyeppéitekre nyers húst enni, de ettől függetlenül, n. jó barátok lehetünk, ha benne vagytok, igyunk rá, szeretjük egymást. Valami ilyesmi.