Bejegyzések
(...) És mennyi időre visszamenőleg? Csak tíz hónapja annak, hogy pénztelenül bolyong a kopár akácligeteken? Mert az térben annyira nem sok. Vagy öt éve, hét éve, hány éve? Tudja, szeretem a régi férfiarcképeket, amelyeknek hátoldalára finom úri kézzel van felfestve a monarchia története. Ugyan minek ahhoz tetemes vagyon, kiskastély, kúria és selyempapucs, hogy egyszer velem vacsorázzék egy nagy fa alatt a kis budai kocsmában? Az Arany Bikában. Nem is igazi ember, aki nem követ el bolondságokat az életében.
És gondoljon közben reám is, Sámuel. Én is nagyon szerencsétlen voltam eddig. Üldöztek, nem szerettek, nyomorult, boldogtalan teremtés voltam. De most boldog vagyok, mert maga, kedves fiam, megjött az álmaimból. Úgy jött, úgy érkezett, mint ahogyan az álmokban szokás. Ha reggelre meghalnék, akkor volnék a legboldogabb, mert ugyan mi történhetik már ezután velem az életben?... Azt követően, hogy ennyire okosan hallgat.
Az idők elrepülnek, és Ön sosem fog eljutni velem a pillangós tájakra, és sosem fog velem uzsonnázni.
Szereti Ön a kávét?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése