Bejegyzések
Ma még csak tizenharmadika, de én már a nyolcadik naplóbejegyzésemnél tartok. Ha így haladok, megdöntöm a saját rekordomat, már ami a posztok számát jelenti havi lebontásban. Ennek pedig nem lehet nem örülni, hisz kevesen képesek ekkora teljesítményre.
Ezzel kapcsolatban jegyezném meg, hogy ma nem szívesen hagytam itt a kéznyomomat, ezzel a lépésemmel ugyanis fátylat borítottam legutóbbi beszámolómra, amely így abszolút eljelentéktelenedett, háttérbe szorult, elszürkült, következésképp kevesebben fogják elolvasni. Pedig tényleg igyekeztem érdekfeszítő címmel ellátni. Stb. És most tessék, minden igyekezetem ellenére gúnyt űzök a saját munkámból, mi több, ha azt is megnézem, miért, mi célból, elszörnyedek, megijedek magamtól. Hisz csupán azért teszem ezt, hogy legyen majd mivel dicsekednem. Tudniillik egyáltalán nem mindegy, nem-nem, hány blogbejegyzést képes felmutatni hó végén az oldaltulajdonos, és mit válaszol a szomszédnak, amikor a lépcsőházi beszélgetésben az illető megkérdi: "Na, Mariska, hogy állsz a posztokkal? És a karakterekkel?".
(Pár soros írásokkal ugyan át tudnám hidalni a helyzetet, ám be kell látni, az ily módon elért eredmény mégsem lenne Az igazi.)
6 megjegyzés:
A karakter is számít?? :( Azt hittem csak a poszot száma. Mit fogok így mondani a szomszédasszonyomnak?
Jaj, de elgépeltem. Szerencse, hogy a szomszédasszonyom nem olvas téged.
Hát miért nem olvas engem? Lebeszélted rólam?
Nem, ellenkezőleg. Elfelejtetem neki mondani, hogy olvasson.
Még bepótolhatod.
Igyekszem találni egy erre alkalmas szomsédasszonyt.
Megjegyzés küldése