„Hullacsarnok ez, ahol se meghalni, se föltámadni nem tudnak a hullák”
(Ady: Nagy lopások bűne)

A brigád, amely imád:

2012. március 2., péntek

Fogyaték

Az varrjon véleményt a mai blogbejegyzésemre, aki tényleg tudja, mi kell manapság ahhoz, hogy az embernek munkahelye legyen. Nem abszolút stabil, egy egész életre szóló, bebetonozó, gyógyfürdőzős, Erzsébet-utalványos és arcpakolásos, hanem amolyan, instabil, amit ideiglenesnek hívnak, a legjobb esetben szükségmegoldásnak, mentőövnek, alapbérnek, szegénységnek, üres jégszekrénynek, hideg hálószobának, csapvíznek se, de félig-meddig munkaszerződésesnek, csövezős helyett albérletben lakósnak, amihez nem feltétlenül szükségeltetik kapcsolati tőke. Nos, sajtóértesülések szerint minimum üvegszeműnek kell lenned, orrszarvúnak és fafejűnek, de mindenképp halmozottan fogyatékosnak, esetleg romának, ráadásul kurvára pofátlannak, tehát nem csupán holttesteken is keresztül gázoló cafkának,  cifrapalotás valóvilágnyertesnek, hanem maximálisan kiszolgáltatottnak. Ha ez is megvan, meg amaz is, előfordulhat, hogy te leszel a biztos befutó, ha úgy adódik.

Nincsenek megjegyzések: