„Hullacsarnok ez, ahol se meghalni, se föltámadni nem tudnak a hullák”
(Ady: Nagy lopások bűne)

A brigád, amely imád:

2012. április 18., szerda

Az elsők


Kimondhatatlan öröm, amikor teli reményekkel és izgalommal elmész egy előadásra, vetítésre, bemutatóra, ám a legmagasabb-legszélesebb egzisztenciák az utolsó percben beülnek (elébed) az első sor(ok)ba. Fotózásnál is mindig azt szerettem, hogy általában mindig a legkisebbek, legvékonyabbak kerültek a többiek mögé.

*Következésképp csakis azt hihetem, hogy az elmúlt 2-2,5 millió évben bűn lett nem tolongani, nem benyomni mindenüvé pofátlanul a képed, inkább visszavenni belőle.

2 megjegyzés:

anyus írta...

Fotózásnál én mindig igyekeztem elbújni a nagyok mögött, és bosszantott ha észrevettek és előre küldtek azzal a mondvacsinált indokkal h nem látszom.

Hunfalvy Délibáb:* írta...

Ennyire udvarias modellekkel ritkán találkoztam. Szerencsésnek nevezheted magad. :)