„Hullacsarnok ez, ahol se meghalni, se föltámadni nem tudnak a hullák”
(Ady: Nagy lopások bűne)

A brigád, amely imád:

2012. április 14., szombat

Élettér

Jó ideje meg szeretném már mutatni nektek, hol lakom. Nem mintha azt hinném, hogy ez bárkit is érdekelne. Tudom, hogy nem, mármint hogy senkit sem érdekel, mégis bennem van a vágy, hogy megmutassam. Talán azért, mert exhibicionista vagyok gyermeteg naivsággal hiszem, élnek még körülöttem olyan nők és férfiak, akiknek számítok, akikre számíthatok.
Nem is az előszobában felhalmozódott cipőgyűjteményemet, nem is az életteremet, amely elég szűkös, nem is a konyhaasztalomat és az ágyamat szeretném megmutatni, inkább a kilátásaimat. Az ablakaim ugyanis két oldalra néznek: az étkezdei keletre, a hálószobai nyugatra, amely minden jelképes mondanivalója ellenére két-három hónap múlva - ha még megtűrnek maguk között ezek itten - konkrétan azt fogja jelenteni, hogy árnyékos időben is 40 fokon izzik majd a galagonya az otthonom, lévén, hogy a tetőtéren lakom. (Fontoljátok ezért meg, mely évszakban jöttök hozzám vendégségbe.)
Gondoltam, a közbiztonság és a közszolgálat kedvéért készítek néhány fotót a keleti és a nyugati kilátásaimról, a csodálatos kisvárosi biodiverzitásról, azaz a keleti és a nyugati parkolóról, de mivel nagyon szürke lett volna az a fotó, letettem a tervről, inkább kisétáltam a parkba, s lekaptam azt a virágba borult fát, amelybe első látásra beleszerettem. 


Az jutott róla eszembe, hogy ki kéne költöznöm a parkba milyen jó lenne, ha mi is ennyire szépek tudnánk lenni. Vagy maradni. Legalább egyetlen pillanatra, s legfőképpen azok, akik - hacsak lehetőségük adódik rá - leszavazzák az életet a parkolók kedvéért. Most is - tavaszi rendrakás gyanánt - betont öntenek mindenhová, betont a betonra, hogy térdig járjunk a saját halálunkban. 
Lehet, elítéltek, de be kell vallanom, egyre gyűlnek azok az egzisztenciák, akiket végleg el akarok felejteni. Akiket műveikkel együtt akarok elfelejteni.
Most épp a 300 dühöng a tévében, tombol az ember és fröcsög a vér, én meg úgy döntöttem, iszok egy pohár vörös bort az egészségetekre.

8 megjegyzés:

Maximi-Ian György / humanista / írta...

Eredetileg azért akartam írni, hogy megköszönjem az egészségünkre elfogyasztott vörösbort.
Talán fényképpel lehetne bemutatni, hogy kisvárosom központi része - csak az! - lassan úgy néz ki mint egy steril, komfortos, már-már a giccs határát súroló meseváros.Mindenütt virágok, tisztaság, díszkövek tarka színkavalkádja - közmunkásaink azt a részt folyamatosan takarítják. A park is csodálatos! Két, három pad - még senkit nem láttam üldögélni. A fákat úgy 5 méter magasan lecsonkolták és a bokrokat kivágták! Álomvilág! Talán a kicsiny festett gipsz törpék, békák, gólyák hiányoznak! Aki ide látogat és kisdolgát, vagy nagyot kívánja elvégezni, s ha képes sokáig visszatartani, talán egy helybéli megmutatja, hogy hol van! Ide belépve még mindig szorongatnia kell, mert a félelem és a frász fogja kerülgetni olyan mocskot talál. Visszatérve a parkba, ha mégis leülsz pihenni, tőled húsz méterre autók zúgnak el és kíváncsi szemek vizslatják "ez egy ráérő ember, aki lustálkodik", kifújod az orrod papírzsepibe és nem találsz szeméttartót, mert azt elfelejtették betervezni. A központi rész elhagyod és elballagsz kb. 1000 métert, egy romos épület csoportot találsz, ez az ÖNO, ide spájzolják be a megunt öregeket. Hosszú évek óta egy fillért nem költöttek rá. No ennyit! Szép ez a kisváros, de lakóinak gondolkodásáról, igényeiről két dolog árulkodik a WC, és az öregek megbecsülése!
Üdv

Névtelen írta...

Állítólag ez a trendi, mindenütt ugyanazzal a parkkal találkozol. Szerencsére jártam már olyan helyeken is, ahol nem ez a trendi, s igazán kellemes, giccsmentes övezeteket is találni. Különben is: a köznépnek színes kerti törpe kell, attól boldog. Nyilvános budi itt egy sincs, tehát piszkos sem lehet, főtér sincs, ennélfogva baj sem lehet vele, az öregotthon ellenben szép és egyházi, viszont az udvarán soha nem látni senkit. Lehet, h nem is lakják?
A borból még van, ma érkezett meg az újabb szállítmány Egerből. Kékfrankos. Csak nehogy rászokjak a nagy búslakodásban.
Hunfalvy

motymoty írta...

Majd én is iszom este a tiédre. Szekszárdi jó lesz?

Kár, hogy nem tettél fel képet a kilátásról.

Nekem kollégiumban volt tetőtéri szobám, nincs is annál jobb, mint 50 fok vizsgaidőszakban.

Hunfalvy Délibáb:* írta...

Még nem ittam szekszárdit, de jó lesz.

És a panorámaképek feltöltése terén tapasztalt hiányosságaimat is be fogom pótolni. Bár nem szeretném, ha mindenki megtudná, hol lakom. Persze az is igaz, bárhonnan is nézel ki az ablakon, ugyanazt látod. Csak a magasságot illetően vannak klbsgk.

De azért levizsgáztál, vagy nem?

Melinda Matyas írta...

Egeszsegedre.. (igy, ekezetek nelkul), de barati oszinteseggel..

Hunfalvy Délibáb:* írta...

Koszonom!

motymoty írta...

Gondolom. Ki emlékszik már arra?

Hunfalvy Délibáb:* írta...

:DDDDDDDDD
De a tetőtéri kánikulára még igen, mi? Lehetett ott más is.