„Hullacsarnok ez, ahol se meghalni, se föltámadni nem tudnak a hullák”
(Ady: Nagy lopások bűne)

A brigád, amely imád:

2012. április 18., szerda

Rangsorolás

Nagyon kellemes, simogató érzés az is, amikor interjút kérnek tőled, megkérdezik hány óra, hogy hívnak, hol születtél, mivel foglalkozol, illetve hogy szeretetből-e, a felvett anyagot utána leellenőriztetik valaki mással, akit sosem láttál, akivel sosem dumáltál, de akitől megkérdik, helyesen, a valóságnak megfelelően beszéltél-e a saját munkádról, önmagadról, és ezt még a tudomásodra is hozzák. 

*Kösz, nem adok több interjút. Hülye vagyok hozzá.
  Majd ő elmondja.

8 megjegyzés:

anyus írta...

Az újságírókkal vigyázni kell. Nagyon.
Én soha nem adnék interjút.

motymoty írta...

anyus :D

Hunfalvy Délibáb:* írta...

Szerintem is vigyázni kell az újságírókkal, mert össze-vissza beszélnek, de nem ennyire.

anyus írta...

De néha akkor is képesek megírni egy interjút, ha az alany beszél össze-vissza :D

Hunfalvy Délibáb:* írta...

Főként, ha az alany az újságíró.

Hunfalvy Délibáb:* írta...

A két szereplő közül.

anyus írta...

Újságíró bárki lehet.

Hunfalvy Délibáb:* írta...

Arról van szó, h az embert számos és számtalan módon képesek megalázni, a variációk pedig egyre csak színesednek. Vannak, akikben már a szándékosság sincs meg, hisz annyira beléjük ivódott a másik semmibe vevése, hogy zsigerből működnek, észre sem veszik. Nekem viszont már nagyon feszegetik a tűréshatáromat. Úgy gondolom, nem kell minden felett szemet hunyni.