Az ellenkező irány

Az indulás előtti napon sose igyekezz megtudni, felférsz-e a buszra, amelyen már fél éve - biztos, ami biztos - alapon, helyet foglaltál. A tudakozódásnak ugyanis általában az az eredménye, hogy kiderül: számodra nincs hely, mi több, nem is jelentkeztél be a kirándulásra, sőt, sosem hallották még a nevedet. Ekkor szembesülsz (ebben az évben) először a kérdéssel, hogy Ki vagy te? 

Ha működőképesen akarsz elindulni, és feltétlenül el akarsz, kerüld az érdeklődő magatartást. A legjobb kérdések nélkül megjelenni a járműnél, felszállni rá hidegvérrel, fapofával. Nyilván ezt csak akkor teheted meg, ha időben közlik veled, hánykor és hol ülhetsz fel (nyíltan efelől se informálódj, mert ha megérzik, mennyire odavagy az ajánlatukért, sosem fogod megtudni). Amennyiben önszántukból ők erről sem tájékoztatnak, felejtsd el az egészet, gyorsulj fel az ellenkező irányba. 

(Mindezt megelőzően olvasd el figyelmesen a turistaútvonal szövegét. Annál a sornál, ahol azt írja, hogy a túrára érkezés után kell befizetni, gondolkodj el alaposan. És persze ne bízd rá magad férfiakra! Előfordulhat ugyanis, hogy a hazatérés napján ilyen kijelentések fogják megkeseríteni az életedet: "Ne haragudjon, de Ön, kedves asszony, egy szóval sem mondta, hogy vissza is kell szállítanunk".)