Nyaralás (második nap)

- Mi a fene ez? Te állítottad be ilyen koránra ezt az ébresztőórát?

- Mí vaaaaaan?

- Mondtam neked már nem egyszer, hogy éjszakára kapcsold ki.

- Alúdjunk méééég.

- Hát persze, te megfordulsz, oszt alszol tovább, mintha mi sem történt volna, de én mi a fenét csináljak?

- Kicsím, hagyjáál máár, kérlek, álmos vagyok.

***

- Jó reggelt, tessék felkelni!

- Már megint?

- Aludtál eleget. Abban egyeztünk meg tegnap, hogy ma kimegyünk a partra.

- Háány óóóraa?

- Épp elég késő ahhoz, hogy elinduljunk. Amúgy: tetszik?

- Mi kéne, hogy tetsszen?

- Nem is veszed észre?

- Mit kéne észrevennem?

- Hát nem látod?

- Micsodát? Süt a nap a szemembe.

- Ó, na, hát a fürdőruhámat! Most vettem. Tetszik?

- Ja. Igen, igen, tetszik.

- Hogyhogy tetszik?, hisz felém sem néztél!

- Már hogy ne néztem volna az én ibolyavirágom felé? Szép piros. Nagyon szexis, viseld egészséggel.

- Szexis? Nem látod, hogy áll itt, hátul, a varrásnál?! Mintha három számmal nagyobb lenne.

- Dehogyis. Nagyon jól áll.

- Fenét! De téged sosem érdekel, mi van rajtam! Felőled akár pucér is lehetnék.

- Ha mondom, hogy jól áll, akkor jól áll. Tudod, szólok, amikor gond van.

- Persze, persze. De azért örülök, hogy megvettem.

- Na látod! Mindig így vagy vele, kicsi bogaram. Kezdetben ódzkodsz tőle, de idővel megszereted.

- És te mit fogsz felvenni?

- Nem tudom, majd valamit.

- Konkrétabban, így nem lehet, mindjárt el kell indulnunk.

- Ne izgulj, felöltözök. 

- Remélem is.

***

- Mit csinálsz, kész vagy már?

- Egy pillanat.

- De tényleg, mit tudsz annyit szöszmötölni a fürdőszobában? Már félórája bent téblábolsz.

- Na látod, itt is vagyok! Nem kell annyit idegeskedni, édesem, hisz te vagy az, akire várni kell mindig.

- Méghogy rám!... Folyton engem hibáztatsz.

***

- Eldöntötted már, hogy mit fogsz felvenni?

- Nem, nem, a huszonötödik percben.

- Hogy mit?

- Nem, nem. (...) Nem veled beszélek, hanem Lacival, telefonon. (...) Az egy nagyon jó helyzet volt, Lajcsikám. Most megmutatták azoknak az állatoknak. Jövök hát!

- Hogy mit? Hová mész már megint?

- Csak néhány perc az egész. Mikinek elromlott az autója, át kell vinnem hozzájuk a csavarhúzót. (...) Az remek volt! Hatalmas hátast dobott, höhö. (...) Te csak indulj el nyugodtan, én majd jövök utánad. 

- Aha. Szeretném én azt látni.

- Tudod, hogy menni fogok.

- Jól kezdődik.

***

- Halló! Na jössz? Két órája várok már rád.   

- Jövök, jövök, csak még egy csavart kell meghúzni, s készek is vagyunk.

- Tudtam, hogy ez lesz.

- Nem tudsz te semmit, mondtam, hogy megyek.

***

- Halló! Halló. Ha... Nem hallok semmit.

- Jaj, az nagyon vicces volt. Höhöhö.

- Mi volt vicces?

- Te vagy az? Várj egy kicsit Maresz, egy pillanat. Ha nem vetődik akkorát, bemegy.

- Nem a Maresz az, hanem én. 

- Ja-ja. Jól csinálta, profi volt. De a sárgát nem érdemelte meg.

- Mi ez a zaj? Egyébként.

- Hogy mondod?

- Mi ez a zaj?

- Ja, te vagy az? Kijöttünk egy pofa sörre. Karesz meghívta az egész bandát.

- Aha, s én várhatok itt rád, mint egy hülye. Nem tudtál volna szólni? Teljesen leégtem.

- Ó, na. Csak egy sör.

- Egy sör. Két órája ugyanazt a sört isszátok. Na mondd ezt másnak, ne nekem, mert nem veszem be!

- Akkor nem veszed be. Kit érdekel?

- Tudod, mit? Ne is gyere már ide, nem is akarlak látni!

- Az a vetődés sem volt éppeg rossz. A védekezésük viszont pocséknak bizonyult. Höhöhöh. Ja-ja, igen, igen... azaz... bezzeg... a lába mellé... passzolta... a kapu mellé... jó lövő... részemről jöhet... Jöhet még két kör is! Vagy most iszunk, amíg fiatalok vagyunk, vagy soha! Hát nem igaz? Amíg nem vagyunk benne az első ötvenben, addig nincs vesztenivalónk.