„Hullacsarnok ez, ahol se meghalni, se föltámadni nem tudnak a hullák”
(Ady: Nagy lopások bűne)

A brigád, amely imád:

2013. szeptember 18., szerda

Ambróziusz mindig hosszú fehér hálóingben fürdött, de ma nagy napja volt!

Fiatal nő állt az éteren túl, kétrészes bikiniben. A nő betűkből volt ugyan, Anbróziusz mégis libabőrös lett tőle. Megállapította, hogy a nő meztelensége undort keltő. Megállapította, hogy (bármily hihetetlen) a nő odakacsint neki. 
Ambróziusz, ahelyett, hogy gyorsan kikapcsolta volna a gépét, írt a nőnek egy bemutatkozó levelet. Zavarában elfelejtette, hogy egyszer már bemutatkozott. A nő erre lerázta magáról a jelszavakat, kitört a képernyőből, és rávetette magát Ambróziuszra.
A férfi futásnak eredt, de nem tudta lerázni üldözőjét. Miközben szaladtak, számos kéretlen érdeklődő utánuk vetette magát, aminek következtében tömegverekedés tört ki. Többen is azt hitték, hogy politikai fordulat következett be, amitől egyre csak nőtt a fejetlenség, a bikinis nő azonban tovább üldözte a kritikust, egészen a régiségtárig, föl az emeletre, be az egyik irodába, ahol leteperte, s így szólt hozzá:
- Csókolom az édes pici nózikádat! - aztán visszabújt a képernyőbe. 

Nincsenek megjegyzések: