Bejegyzések
Nemrégiben még a város egyik mellékutcájában laktam, néhány hajléktalan macskacsalád szomszédságában, pár gyéren frekventált magyar üzlethelyiség felett, illetve egy, bocsánat, két felkapott kínai bódé mögött. Utóbbiak, azt hiszem, abban a szerencsés helyzetben voltak, hogy a magukénak tudhatták a település legnagyobb, valamint legzajosabb bejárati bádogkapujával rendelkező raktárépületét, talán amiatt, hogy az ázsiai valamilyen úton-módon mindig megtalálja a számára legmegfelelőbb, de a környezetében élők számára elviselhetetlen, illegálisan adómentes történelmi ingatlanokat.
Már-már belefásultam a fentebb szemléltetett jólétbe, amikor egyszer csak minden megváltozott, és arra ébredtem, hogy a díszletet elnyelte a föld, eltűnt az orrom elől a földalatti paradicsom, a kvázi-óváros, a lenti boltok négyzetmétere érezhetően felértékelődött, az éhező cicák a Bíróság alternatív kertjének bokraiban jutottak luxuslakáshoz,* és most ott tartok, hogy főtéri lakós lettem: ablakomból ékes panoráma nyílik a megye leghatalmasabb parkolójára, amit alkalomadtán akár plázsként is lehet majd hasznosítani. Vagy felvonulási térként, amennyiben a sárgákat valóban többmilliárdnyi mennyiségben fogjuk bébocsátani szerény és vendégszerető pátriánkba.
itt a fotográfia helye
*aminek az az egyetlen pozitív hozadéka, hogy nem csak én kerültem ki a Promenádnak nevezett autós sétálóutcára,** s így naponta elfuthatok a négylábú famíliához az ötórai ebéddel
**lám-lám, mennyire passzol az autós gyorsétkezdéhez az új magyar találmány, az autós sétálóutca
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése