„Hullacsarnok ez, ahol se meghalni, se föltámadni nem tudnak a hullák”
(Ady: Nagy lopások bűne)

A brigád, amely imád:

2009. április 6., hétfő

"1907" (AR archív filmjeivel)

A mozizás kezdetei Nagyváradon


A 20. század elején Nagyvárad lendületesen fejlődő iparral, kiterjedt kereskedelemmel, tőkeerős hitel- és bankrendszerrel, jól szervezett közlekedési, valamint szállítási lehetőségekkel rendelkezett, így méltán sorolták a modernizmus útján járó kultúrvárosok közé. A település egyre gyarapodó, erősödő polgársága nem csupán a gazdasági fejlődésben volt érdekelt, hanem felkarolt minden olyan mozgalmat, kezdeményezést, amely a haladást szolgálta: ilyen megfontolásból támogatta a művelődési-, az oktatási-, az egészségvédelmi-, a szórakoztató- és a sportintézményeket. Természetes tehát, hogy a legújabb kultúrintézmény, a mozgófénykép-színház is hamar befogadó rétegre talált Nagyváradon.



A mozgófénykép 1903 júliusában jelenhetett meg Váradon. A Tiszántúl című helyi politikai újság július 2-i számában ugyanis hírt közölt egy, a Nagypiac téren felállított kinematográffal kapcsolatos, fontosnak vélt eseményről. A periodika azt jelezte, hogy a létesítmény üzemeltetését a tanács jóváhagyta, az engedélyhez jutott tulajdonosnak pedig 100 koronát kellett befizetnie a városi szegényalapba. Akkoriban ugyanis csak a nyári szórakoztató rendezvények kaptak jogosultságot, a mozgófénykép-bemutató pedig nem igazán minősült ilyennek, inkább a közkedvelt orfeumi, varieté s más hasonló műsorokkal azonos kategóriába sorolták.

Aztán 1905-ben a budapesti Uránia is felkereste a bohém Váradot. Előadásait a Nagyváradi Magántisztviselők Egyesületének székházában tartotta vasárnap délutánonként, annak köszönhetően, hogy az Uránia Magyar Tudományos Testület a rendelkezésére bocsátotta a felszerelést és a felvételeket. Az álló- és mozgóképek alkotta, mozielőadásoknak még nem nevezhető produkciók műszaki minőségéért Sebő Miklós elektrotechnikus, tartalmukért pedig Kardos Rezső felelt.


Az első meghatározó esemény azonban 1906 augusztusában következett be Nagyvárad mozitörténetében. A Pece-parti Párizsba ugyanis ekkor érkezett meg „a Narten-féle Bioskop, a világ legnagyobb mozgó-fénykép vállalata”, amely a 37-ik gyalogezred zenekara által kísért előadásait a Nagypiac téren felépített, 1500 ülőhelyes, ventillált csarnokban tartotta meg. Nagyságát nézve ez a vetítősátor egyedinek számított a földgolyón.

A Bioskop belépőinek ára kategóriánként változott: az úgynevezett első helyek 1 koronába, a második helyek 60 fillérbe, a harmadik helyek 40 fillérbe, a páholyülések pedig négy személy számára 4 koronába kerültek. Az esti előadásokon a császári és királyi 37-ik gyalogezred zenekara játszott – persze honoráriumért. A némafilmek históriájának ezen szakaszában ugyanis még csak ritkán alkalmaztak kommentátorokat, és a szövegközi feliratok sem voltak gyakoriak. Legtöbbször egy zongorista, vagy egy kisebb zenekar kísérte az egymást követő néhány perces filmeket, amelyekben a szereplők felfokozott játéka közvetítette a mondanivalót.


A programok szerkesztőjének szándéka egyértelműen a publikum megnevettetése volt, nem az ismeretátadás, ami nem meglepő, hisz a nézők zömét teljesen elbűvölte a mozgó kép csodája. A technika eme bravúrja számukra elegendőnek bizonyult.

Sajátosságuk tekintetében a kínálatból az egzotikus tájakat, vidékeket, életmódokat bemutató rövid produkciók emelkedtek ki. Előfordult, hogy ugyanazon vetítésen Japánról négy különböző témájú film pörgött le: ezen alkotások az előző években zajlott japán-orosz háború miatt tűntek érdekesnek. A műsorrendbe beiktatott egyetlen történelmi film Bonaparte Napoleon életét vázolta fel. Megtörtént, hogy a produkciók egyikéhez-másikához utólag kiszínezett felvételeket is hozzácsatoltak. A filmek zöme elérte a 100 métert, levetítésük 4-5 percig tartott.


Mindezeken túl a Bioskop tulajdonosa, Narten György még egy tiszteletre méltó gesztussal is feledhetetlenné tette nevét. Miután megtudta, hogy a város polgárai egy Kossuth-szobor felállítására gyűjtést indítottak, megkereste Adorján Emil doktort, a szoborbizottság elnökét, és közölte vele: a közönség érdeklődésének és pártfogásának viszonzásaként az egyik előadás bevételének felét felajánlja a szoboralap javára. Magasztos tettének azonban nem maradt nyoma, hisz a plasztika sajnos nem készült el, az összeszedett pénz az első világháborús békekölcsönbe folyt be végül.

Az Uránia tevékenységét Narten később a tanintézetekre is kiterjesztette. Az iparos tanoncok vasárnap délutánonként vetített képekkel és zeneszámokkal színesített tudományos jellegű produkciókat tekinthettek meg, hétköznap pedig a községi elemi iskolák, a polgári tanodák és a gimnáziumok növendékeinek tartottak előadásokat. Az oktatásnak ez a formája igen eredményesnek bizonyult, hisz néhány év múlva már majdnem mindenik iskola rendelkezett azokkal a műszaki eszközökkel, készülékekkel, amelyek különösen a földrajz és a történelem tanításánál bizonyultak nélkülözhetetlennek, de a művészi s az esztétikai hajlamok, érzékek elmélyülését is előmozdították.

A mozgófénykép népszerűségét Váradon természetesen a többi üzletember is kihasználta. A nemzetközi gyártók és forgalmazók, így a francia Lumiére, a Pathe fivérek cége s az amerikai Edison ügynökei például mindent megtettek, hogy meghódítsák az ígéretesnek mutatkozó piacot. Botrányos, meghökkentő műsoraikat gyakorta a sűrűn látogatott kávéházaknak ajánlották fel.


Az Edison vélhetően 1908 februárjában nyílt meg, bár ezzel kapcsolatban még nagy a bizonytalanság. Az viszont biztos, hogy e „villamos színház” műsorkínálatában a tartalmas, ismeretterjesztő darabok voltak többségben, sőt, falai között egy „helybelinek” nevezett filmet is bemutattak. Az alkotás II. Rákóczi Ferenc hamvainak 1906-ban történt hazahozataláról szólt.

Az Uránia 1907. július 14-től lett látogatható, s igényes műsorpolitikája tette közismertté. Produkciói három napig voltak megtekinthetők, mindenik blokk 12 filmet tartalmazott, az egyes munkák közötti szünetben természetfilmeket, útleírásokat, híradásokat, bohózatokat, életképeket stb. vetítettek. Kedvence lett a nézőknek Pali is, a kissé butácska, tétova, tébláboló, kétbalkezes alak, aki szinte az összes műsorban fellépett.

Az Uránia működtetői természetesen a nebulókra is gondoltak, így már a felavatása utáni ötödik napon gyermekelőadást rendeztek, amelyre a közönség – kortól függetlenül – feles jeggyel léphetett be. A szegény sorú gyerkőcöknek ingyenes produkciókkal kedveskedtek.

Persze az értelmiségiekről sem feledkeztek meg. A „mozi” üzemeltetésének második hetében ugyanis felolvasással egybekötött esti műsorokat is programba iktattak, ezek moderálására hírlapírókat, tollforgatókat, tanárokat és lelkészeket kért fel az igazgatóság. Mi több, 1907 október elsejére egy negyven képsorból álló film is elkészült Váradról.

Amúgy a terembe villanyventillátorokat szereltek be, majd egy orgonának is helyet szorítottak, ami akkoriban abszolút újdonságnak számított.


Az 1907. esztendő tehát páratlanul jelentős eseményekkel gyorsította a nagyváradi mozgófénykultúra fejlődését, hisz két állandó filmszínház is gyökeret eresztett a városban. Közülük az Uránia bizonyult életképesebbnek, nemcsak azért, mert mögötte egy, immár hagyományokkal bíró országos egyesület, társaság állt, hanem azért is, mert az igazgatói tisztséget az a jó üzleti érzékkel és szervezőkészséggel megáldott Székely János töltötte be, aki meghatározó alakja lett a váradi mozik történetének.
(Könyvészet: Kupán Árpád A mozi évszázada Nagyváradon)

FILMEK

21 megjegyzés:

Altrev írta...

Nagyon érdekes, jó írás!
Sokat megtudtam Váradról, nem is gondoltam, hogy ennyire fogékonyak voltak az emberek az új dolgokra. Szinte láttam , ahogy mennek a mozgókép-filmszínházba.
/Jól írsz, az biztos. s a képek.../

Üdvözlettel

Hunfalvy Délibáb:* írta...

Hát a helyzet az, hogy dolgozhattam volna még ezen az anyagon, amely valójában a könyv szerzőjének egy, általam szerkesztett cikkéből íródott, úgy viszont, hogy az eredeti szinte teljesen eltűnt, csak az adatok maradtak meg.
A 20. század elején a váradiak mindenre fogékonyak voltak, ami újként hatott és bódított (lásd Ady és köre). Valószínűleg vannak még rejtőzködő érdekességei ennek a témának, ha lesz időm és lehetőségem, utána is fogok nézni.
A híres város mai lakói azonban nem igazán akarnak megmaradni az elődeik által kikövezett, járható úton. Néhány éve egy Váradról Kolozsvárra költözött srác megpróbált beindítani a régi mozgóképszínházban egy művészmozit, ám a vetítésekre rajtam és még egy-két emberen kívül senki sem volt kíváncsi. Úgyhogy most már a váradi "világpolgárok" is nyugodtan büszkélkedhetnek a "fasza" kis popcornos multiplexeikben, mert senki sem veszélyezteti a több kilós aranynyakláncaikat.
Kösz.

Altrev írta...

s mi még lényeg, hogy közönség és közösség is létrejött , fontos volt akkor, hogy együtt nevessenek, sírjanak ott az előadáson.
Valamikor a TV is ilyen volt úgy a hatvanas évekre emlékezve /művelődési házakban volt TV szekrénybe zárva lakattal védték/, de nem sokáig.

Üdvözlettel

Altrev írta...

hát igen !
Én sokat jártam moziba, olyan 16 mm-es filmeket vetítettek, nagyon gyerek voltam. Mostanra meg azért nem mert nincs is jó film, főleg itt falun azt vetítik /Terminator és társai stb./ amit gagyi RTL, TV2 még sorolhatnám "kiköpnek".

Üdvözlettel

Hunfalvy Délibáb:* írta...

Hol falun?

Do-Mi írta...

..s ránk hozták gyógyitóúl a háborút,a rémet.Sirjukban is elátkozott gazok..(od)
Vivat! a "holnap városának"

Altrev írta...

Konkrétan azt kérdezed, hogy most hol lakom? Egy kb 10000 lelket számláló kis "városnak" titulált helyen, ha akarod elárulom a nevét./van egy nagy szocreál Müv.Közp. mozival/

Üdvözlettel

Hunfalvy Délibáb:* írta...

Do-Mi, most éppen kire haragszik? Nyugi. Legyen vidám, sétáljon egyet a parkban, nézegesse a jányokat, mosolyogjon.

A.R.: szocreál Műv. Közp. mozival hol nincs? Úgyhogy: ebből még nem jöttem rá, csupán kíváncsibb lettem.
Az én lakhelyem közel félmillió lelket számlál, de már falunak sem merem nevezni. Inkább egy hulladéktárolóhoz hasonlít.

Altrev írta...

Bejegyzem a profilomba !
Röviden 2007. március 1-én költöztem
ide, előtte "csavarogtam" közel 20 évig. Laktam 2 albérletbe Kecskeméten
3 albérletbe Pesten és egy nagy "kacskaringó"-val vissza költöztem, hol Édesapám született.
Nem szeretek itt lakni, csak idős Anyukám és a Gyerekek miatt vagyok itt. Még a szakmámat sem tudtam folytatni, így egy hivatalba kerültem, ami nem nekem való, de nincs más.

/Ennyit kb. magamról/
Üdvözlettel

Hunfalvy Délibáb:* írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Altrev írta...

kétszer születtem, először halva
sokáig hallgattam.
voltam segédmunkás
voltam művelődési házban munkatárs
voltam hivatalnok, könyveltem
voltam félig-értelmiségi alkoholista
voltam számítógép manipulátor
/pedig filozófus akartam lenni, így sikerült személyesen találkoznom Ancsel Évával/
több munkahelyem volt 1990 után, ezért írtam/írom
voltam csavargó
s mostanra megettem kenyerem javát
hát maradtam az ki vagyok/voltam
nem több s nem kevesebb mint bárki más


Üdvözlettel barátsággal

Hunfalvy Délibáb:* írta...

De elsőosztályúak a zenék, amiket hallgat.

Vállalkozásom megszűnt írta...

Nagyon értékes és tartalmas blogot vezetsz! Gratulálok!

Hunfalvy Délibáb:* írta...

Köszönöm szépen. Ha több szabadidőm lenne, a jelenleginél érdekfeszítőbbet is produkálhatnék.
Üdvözlettel.

Várday Béla írta...

Újra egy kiváló írás!
Minden tiszteletem, kalapom a földön.
Üdv

Hunfalvy Délibáb:* írta...

Kösz. A te fáid is remekelnek.
Szia!

Vállalkozásom megszűnt írta...

Látom, hogy képes lennél rá, beleolvasgattam a blogodba és egy igen felemelő, minden emberi értéket megóvi akaró széleslátókörű, jól tájékozott intelligens "vadasszony" képe bontakozott ki előttem! Ilyen emberekre van szüksége a hazának!
Örülök, hogy tetszett a parasztházam, amit saját kezűleg újítottam fel, de szerintem ott nálatok sokkal szebbek is vannak, hagyományosabbak, az enyém csak a fantáziám szülötte. Nagy az anyag amit majd elolvasgatok, ha időm is engedi, de az a kérésem, hogy folytasd, mert az ilyen gondolatok tartják bennünk fenn a magyarság értékeit! Baráti szerettel Péterbácsi
Legyen köztünk szeretet és béke, s költözzön boldogság az emberek szívébe!

Do-Mi írta...

"Csakazértis" megpróbálom...
mégha törölte is a szerző...
mert vagyok én annyira vadember (vadférfi ?) mint amilyen...stb.
A múltkoriban egy nagyromán )értsd sovén!) egyetemi prof méltatta ezt a kort mondván :"még én is el kell ismerjem azt a fenomenális fejlődést amit a magyarok produkáltak a kiegyezéstől a I.V-háborúig".(nézzük el neki,hogy Ő "a nagy" méltat...)
Igen,igy van !
"Magunkrataláltunk" egy pár másodpercére a történelemnek...
és bizony-bizony nagyon haragszom azokra "akik ránk hozták gyógyitónak a háborút a rémet,sirjukban is elátkozott gazok." (Ady-ugyebár.?)
És nekem mindegy,hogy ezek pánszlávok,
pángermánok,
pánlatinok,
vagy pánhottentotta komcsik...

Na ,"jólmegmondtam" ?

(Sok ilyen irást kivánok,
Önnek is Hercegnő,
nekünk is halandóknak.)
(Bocs :olvasóknak ! )

Hunfalvy Délibáb:* írta...

Jól.

Éva írta...

Én pedig annak örülök, hogy a valamikor alaposan belémsulykolt 19o7-es évszámhoz egy magyar vonatkozású eseményt is társíthatok ezentúl :)

Szép ünnepet Enikő!

Hunfalvy Délibáb:* írta...

Igen, a dicső parasztforradalom...
Köszönöm szépen. Én is kívánok neked és családodnak sok-sok gyönyörűséget, szépséget, békét.