„Hullacsarnok ez, ahol se meghalni, se föltámadni nem tudnak a hullák”
(Ady: Nagy lopások bűne)

A brigád, amely imád:

2009. június 9., kedd

Elherdálják, (f)eladják a Bolyait? (+ az egyetem dicső múltja s kacifántos jelene)



Vélemény a Partiumi Keresztény Egyetem szakindítási szándékáról


A kolozsvári egyetem magyar nyelvészeti és magyar irodalomtudományi tanszékeinek tanárai az általánosan hangoztatott közös érdekeket és szakmai elvárásokat kifejező elvek, valamint a romániai szakképzési feltételek és lehetőségek alapján indokolatlannak tartják a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemnek azt a szándékát, hogy 2009 őszétől párhuzamos képzést indítson magyar nyelv és irodalom szakon.


Az egyik ilyen alapelv véleményünk szerint az, hogy mindannak, ami újként indul el magyar nyelven a romániai felsőoktatásban, erősítenie és nem gyengítenie kell meglévő pozícióinkat, javítania kell a felsőoktatás és a közoktatás színvonalát. Márpedig a kolozsvári intézményi érdekekkel ellentétes konkurencián messze túlmenően, ennek a szakduplázásnak előreláthatóan káros következményei lesznek a magyar nyelv és irodalom szakos képzés további alakulására: egy erős szak helyett két gyengébbel kell számolnunk, mint ahogy néhány szak esetében már eddig bekövetkezett.


Minthogy a párhuzamos szak beindításának szándéka a PKE képviselőjével, János-Szatmári Szabolccsal folytatott megbeszélés után is változatlanul fennáll, fontosnak tartjuk nyilvánossá tenni az álláspontunkat megalapozó érveket:


1. Erdélyben a magyar nyelv és irodalom szakos egyetemi képzést – változó intézményi keretek és feltételek között – 1872-től a kolozsvári egyetem tanszékei látják el. Négy-öt tanár- és tudósnemzedék utódaiként és tanítványaiként dolgoznak a mai oktatók, akiket eddigi tudományos eredményeik folytán hazai, magyarországi és nemzetközi szakmai körökben is elismernek. Az egyedülálló szakmai könyvtárat is ezek a generációk teremtették meg.


A szükséges dokumentációs lehetőségek biztosítása mellett a tanszékek kutatócsoportokat működtetnek, nemzetközi tudományos konferenciákat szerveznek, és közös kutatási projektekben vesznek részt magyarországi és más európai egyetemek kutatóműhelyeivel. A rendszerváltozás óta kialakított és akkreditált képzési formák – változatos szakpárosítási lehetőségek, távoktatás, önálló magyar szak, mesteri képzés, doktori iskola –, illetve a tanterveket kitöltő elméleti és gyakorlati tárgyak bőséges kínálata megfelelően ki tudják elégíteni a szakot különböző igényekkel választó jelentkezők elvárásait.


Ennélfogva ez a szak semmilyen tekintetben nem számít hiányszaknak az erdélyi magyar nyelvű felsőoktatásban. (Az elmúlt években egyébként éppen Bihar megyéből tanulmánykiegészítő hallgatókat is vállaltunk, hogy főiskolai tanulmányaikat egyetemivé egészíthessék ki.) Nem tartjuk megalapozottnak azt az érvet, hogy a magyarok által nagy százalékban lakott megyékben is vannak üres magyartanári helyek, mert ez bizonyíthatóan nem a végzősök számával, hanem részben a vidéki körülményekkel, leginkább pedig a tanári munka méltatlanul mostoha társadalmi megbecsültségével függ össze.


Egyik hátrányon sem segít, ha párhuzamosan újabb magyar szak indul, ártani viszont árthat, de ezzel a PKE vezetői, úgy tűnik, nem kívánnak számolni. Nyilvánvalóan eltekintenek például attól az elvtől, hogy az újonnan alapított erdélyi egyetemeken olyan szakokat indítsanak, amelyek hiányoznak felsőoktatásból. Pedig ez az elv éppen azért fogalmazódott meg, hogy a szakképzés felaprózásával ne kerüljenek veszélybe a már meglevő és jól működő intézmények, ami óhatatlanul az oktatás színvonalának romlásával járna.


2. Anélkül, hogy lebecsülnénk a PKE egyelőre általunk sem ismert, lehetséges oktatóit, egyértelműen állíthatjuk, hogy a beindítani kívánt új magyar szak nem tudna olyan oktatási színvonalat biztosítani, mint a Kolozsváron meglévő, jelenlegi tanszékek. Viszont ugyanolyan diplomákat bocsátanának ki. A jelentkezők egy része mindig „a kisebb ellenállás” irányában tájékozódik, ezért bizonyára többen választanák a „helybeli” egyetemet Bihar, Szatmár és Szilágy megyéből, és a távolabbi megyékből is, amennyiben Váradon – s ez a jelzett különbségekből adódóan eléggé valószínű – könnyebb lenne diplomát szerezni.


A jelenlegi helyzetben, amikor az állami támogatás mértéke a diáklétszámtól függ, a hallgatók egy részének elvonása nemcsak a kolozsvári magyar szak, hanem a körülötte évtizedek alatt kiépülő kutatóműhelyek fenntartását is veszélybe sodorja. Szeretnénk hangsúlyozni, hogy ez nemcsak a piaci konkurenciával viaskodó két kolozsvári tanszék kudarcát jelentené, hanem a magyar nyelv és irodalom szakos képzés, illetve az erdélyi magyar tudományosság szakterületen belüli színvonalának óhatatlan hanyatlását is, végső soron a szakmai konkurencia háttérbe szorítását az intézményi és helyi érdekek javára. Az elvárható felelősséget csak növeli, hogy a mostani egyetemi diplomák az Európai Unió egész területén érvényesek, és éppen a Partium az a régió, ahonnan nagy számban telepednek át pedagógusok is Magyarországra.


Nem kívánjuk azt a hamis látszatot kelteni, mintha a kolozsvári Magyar és Általános Nyelvészeti Tanszéknek vagy a Magyar Irodalomtudományi Tanszéknek nem volnának intézményi érdekei, csak szeretnénk a közvélemény számára is láthatóvá tenni: ezeken az érdekeken kívül és túl jelentős kulturális értékek veszélyeztetettsége szól amellett, hogy egy szakduplázó kezdeményezés az erdélyi magyar felsőoktatás jelenlegi helyzetében többet ártana, mint használna.


3. Ezért csodálkozunk a bukaresti magyar nagykövetségnek a partiumi magyar szak elindítását támogató jótékonysági rendezvényén, amelyet anélkül szervezett meg, hogy kellő tájékozottsága lett volna a jelenlegi helyzetről. (Bennünket a PKE sem tájékoztatott, belső erdélyi állapotainkra jellemzően, mintegy véletlenül, „informálisan” jutott tudomásunkra a szakindítás szándéka.) Nyilván sokkal könnyebb a romániai magyarság örökös kisebbségére és égető szükségeire hivatkozva bőkezűségre biztatni a tehetősebbeket, mint tekintélyes testületként felelősen közvetíteni az „örökös kisebbség” dacára esetleg túl sok konkurens magyar szakot képviselő, noha egyformán magyar érdekeltségű intézmények között.


Ez azonban nem menthet fel senkit a dolgok tényleges állásának felmérése és a döntés kimenetelének mérlegelése alól. Magyarországi egyetemi oktatók meghívása olyan szakok megduplázott oktatására, amelyek esetében megfelelően felkészült felsőoktatási tanerő áll rendelkezésre Erdélyben (még akkor is, ha az oktatás csak részben támaszkodna az anyaországi segítségre), szerintünk az itteni magyar felsőoktatási képzés szempontjából nemcsak értelmetlen költségeket jelent, hanem oktatáspolitikai hibát és etikai vétséget is.


Berszán István tanszékvezető egyetemi docens, BBTE, Magyar Irodalomtudományi Tanszék

Péntek János ny. egyetemi tanár, a korábbi közös tanszék volt vezetője

Szilágyi N. Sándor egyetemi tanár, BBTE, Magyar és Általános Nyelvészeti Tanszék


A Bolyai Egyetem múltja s jelene

12 megjegyzés:

Éva írta...

A partiumi magyar egyetem 'létjogosultsága' nem újkeletű, amit viszont mostanában tűnt fel nekem, gombamódra szaporodnak mindenféle magánegyetemek, lassan ki sem kell mozdulni a faluból, már Nagykárolyban is látogathatnak főiskolát az érdeklődők. Otthon lassan mindenki felsőfokú intézményben tanul. Nem számít, hol szerzik a diplomát, a lényeg, hogy legyen. Néha elcsodálkozom, miből képesek a szülők finanszírozni ezeket a magánegyetemeket.. ?!

Gurzó K. Enikő írta...

A lopásokból.

Do-Mi írta...

Na ja !
De ha a legnagyobb tisztelettel megkérdezem,hogy miért tette ki ide ezt az "engemmárátverninemtudó" nagyokosok nyilatkozatát,válaszol nekem ?
Éva:Igy van ez "mifelénk"!Egyesek szerint a tanintézetek azért vannak, hogy a tanároknak állása legyen.Mikor ennek ellenkezőjét állitottam egy iskolában,az egész tanári kar "kinézett" (De volt aki velem együtt kuncogott a gyönyörűségtől !)
ui.:Tudom,hogy Németben nem igy van !
Ráadásul a K-i Tudományegyetem történetét elég jól ismerem... a fenti aláirókat is ismerem,egyikük osztálytársam is volt a liciben...
Úgyhogy: egységben az erő elvtársak !

Gurzó K. Enikő írta...

Azért, mert egyet kell értenem a tisztelt aláírókkal. Az erdélyi magyar magánegyetemek csak arra kellettek, hogy az alapítók protezsáltjainak legyen egyetemi katedrájuk. Semmi másért, mert az oktatás színvonala a béka segge alatt van. Nem egy barátom járt és jár ezekbe az akármikbe, illetve csak "vizsgázni", mert az órákat még látogatniuk sem kell, úgyhogy jóformán azt sem tudják, hol van az egyetem. Maguk mondják, hogy a Bolyain nem állták volna meg a helyüket (többnyire már dolgozó emberek), meg nem is volt kedvük újra beülni az iskolapadba. Nekik diplomára van szükségük, nem tudásra, s ha van olyan hely, ahol ezt utánuk vágják, akkor minek kínozzák magukat a tanulással?
Ez az igazság.

Éva írta...

A reakciókból ítélve, darázsfészekbe nyúltam, bár hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem ilyen válaszokra számítottam.

Gurzó K. Enikő írta...

A lényeg az, Éva, hogy megvan a határozott álláspontunk, véleményünk erről-arról. A rosszabbik eset lenne az, ha nem lenne. Én sajnálom azokat, akiknek minden mindegy.

Do-Mi írta...

Lódarázs ... lódarázs fészek az ahová nyúlt ,kedves Éva!
Ilyen válaszokat várt ?
Miért,vannak itt válaszok ?
Mire vannak válaszok ?

A cimben :
Milyen egyetemről tetszik elmélkedni? A Bólyairól ?
Hol van ilyen egyetem ?
Hogy én se maradjak buta !

"A lényeg az, hogy megvan a határozott álláspontunk, véleményünk erről-arról."
Dehogy lényeg ! Mert akkor hol van "a minőség forradalma" ?

Én minőség párti vagyok !
Ja...meg igazságpárti !

Puszi le,meg fel,meg jobbra... de főleg balra! Úgyis csak hármasban vagyunk !Vita sincs !

Gurzó K. Enikő írta...

Bolyai! Nem pedig Bólyai.

S pont az a baj, hogy nincs. Hát nem érti? Ahelyett, hogy azon dolgoztak volna, hogy visszakapja függetlenségét a Bolyai, ők nyomják bele a pénzünket a szart sem érő magánintézményeikbe.

Do-Mi írta...

Értem !
"Igy már döfi!"
Nem akartak Bolyait (rövid O) s csináltak PKE-t (Nagybetű,rövidités!)
Kezd összeállni a kép !
A farok megcsóválta a macskát !

Tényleg kezdek jól szórakozni !
Mert ha lett volna B.T.E (És lenne magyar intell. elitünk is!
ami már régen elsorvadt, elsorvasztottak...hogy ne kerülgessük már ennyire álszent módon a "forrókását"!) akkor mi a francnak kellett volna PKE ?
Megmondom én : SEMMINEK !
És nem szerencsétlenkednénk itt a "jóindulatú" kritikák súlya alatt.

Na szóval azért kellene az a francos ÓTÓNÓMIA (hosszú ó) is amig még van egy csepp intellektuális szusz bennünk...

Oszt akkor lenne egy jó közepes Bolyai is - ennyire még telne !
Holnap már ennyire sem...

Gurzó K. Enikő írta...

És? Mi az autonómiából is kimaradnánk. Vagy Kolozsvárt bevennék? Gondolja? A székelyeket nem érdekli, mi van Kolozsváron, vagy mi lesz a Partiummal. Feléjük, a havasok miatt, rosszak a látási viszonyok.

Éva írta...

Azt hiszem, bocsánatot kell kérnem, hogy akaratlanul vitát kezdeményeztem. Elég sokáig éltem otthon ahhoz, hogy sejtéseim legyenek a dolgok menetéről. Úgy érzem, nem is a probléma felismerésével vannak itt elsősorban gondok, hanem a megoldásokkal. Így kétségbeesésünkben egymást rágjuk, aprózzuk fel...ez a legszomorúbb.

Üdvözlettel
Éva

Do-Mi írta...

Meg azt is hallottam a székelyekről, hogy ezek "Húnivadékok" és ,hogy "emebervértisisznak!...kehelybül...

Kolozsvár mint kulturcentrum elveszett...ezt már az a nagyokos Bottoni is észre vette.Teccik tudni az az olasz fiú aki idegen létére belekotorászott az életünkbe...
Itt,Kolozsvárt, már csak pislákol a (kultur)életünk egy pár gittegyletben...na meg a BB mellékszárnyaként...mert nem vagyunk szeparatisták,meg kirekesztők,meg sávoszászlósok... mert csak az olyanoknak jár reggeltől estig a lepcsesük,hogy kell nekik ez meg az meg amaz...
A rohadt telhetetlenek...
amik vagyunk,mi örök lázadók :
Székelyek és nem székelyek.
Magyarok és nem magyarok.
Dunának Oltnak falcsot fog a hangja ...milyen jó lenne összehangolni már !