„Hullacsarnok ez, ahol se meghalni, se föltámadni nem tudnak a hullák”
(Ady: Nagy lopások bűne)

A brigád, amely imád:

2009. szeptember 13., vasárnap

Együtt a bánsági magyar tájházért

Kedves testvéreim!

A temesvári falumúzeumban megtekinthető magyar ház elhagyatottsága késztetett arra, hogy most Önöket/benneteket közadakozásra s közmunkára szólítsam/szólítsalak fel. Úgy vélem ugyanis, hogy közösen, együttes erővel rövid időn belül sikerülne felújítanunk, berendeznünk és elődeinkhez méltóvá tennünk azt az ingatlant, amely a bánsági skanzen egyik szegletében inkább a szégyenünkre válik, mintsem hogy az épülésünket szolgálná, hisz össze-vissza tákolt, poros köntösében egyáltalán nem tükrözi a térségben betöltött szerepünket. Ahhoz, hogy büszkén nevezhessük a miénknek, szükség lenne néhány, a dél-alföldre s a bánsági paraszti világra jellemző, jó állapotban lévő használati tárgyra, rongyszőnyegekre, egy-két rend férfi s női népviseletre, próbababákra, kézzel hímzett asztalterítőkre, ágytakarókra, díszpárnákra, faliórára, olajlámpára, fényképekre, muskátlikra, esetleg téglára (az útburkolat kialakításához), dolgos kezekre, önzetlenségre s folyamatos, lankadatlan lelkesedésre.

Felajánlásaikat/felajánlásaitokat a gurzoklaraeniko@gmail.com e-mail címen tehetik/tehetitek meg (avagy itt, a blogomon – megjegyzésként).

Adományaikat/adományaitokat, segítségüket/segítségeteket, ötleteiket/ötleteiteket előre is köszönöm.


***

Különféle finomságokat a kicsinosítandó, felszerelendő házról és a faluról, ahonnan e lakot évekkel ezelőtt átköltöztették Temesvárra, itt találtok (jóllehet a képek nem igazán tükrözik a valóságot). Nagyon, de nagyon sajnálom, hogy a szöveg angolul nem olvasható (bár ide kattintva megpróbálhatjátok megjeleníteni), mert így lemaradtok néhány helyi ínyencségről, és nem értitek, miért vagyok néha rosszkedvű, kiábrándult és szomorú.

Nincsenek megjegyzések: