„Hullacsarnok ez, ahol se meghalni, se föltámadni nem tudnak a hullák”
(Ady: Nagy lopások bűne)

A brigád, amely imád:

2009. szeptember 9., szerda

A hentes eset(t)/(ezúttal szőrtelenül, libabőröstül)

Húsfeldolgozó volt a gyulai barátom apukája, nagy bajszú, meglett szőke tót pasi. Ám nem volt egy unikum. Mert amiként a kolbászgyúró derekas komái, ő is imádta a rózsaszínű négysonkás disznókat (szeletelni), no meg a mézes-mázos mennyecskéket (ölelgetni), de legfőképpen az orcáját takaró tüskés szőrzetét szerette (nézegetni). Naphosszat el tudott időzni a tükör előtt, akár egy hiú ifjú nő, reggelizés közben szégyenérzet nélkül matatott nagy- és mutatóujjával az orra alatt, hogy a sarjadzó vörös puha pihéit megszámolgassa; vigyázzba állítsa: mindeközben a megszólalásig hasonlított Móricz kikarikírozott regényhőseihez. De miután a pöszmötölést tudalékos krákogások kíséretében lezárta, s az eredményt ragyogó képpel nyugtázta, azon nyomban leesett bennem a tantusz, hogy valójában nem igazi apus, hanem inkább kiköpött fakutya ez a manusz. Mondta is a szemfüles szomszédasszonyom, rendőrakadémiára készült a fater egykoron, aztán az első hulla láttán a kezdeti lelkesedése elszállt, így pisztoly helyett mostanság egy éles bárddal babrál, állatokat preparál.

Na, de térjünk vissza hentesünk férfiasságának egyetlen maradványához, a pödrött narancssárga bajszához. Szerinte ugyanis a hímek életének értelme az arcszőrzet dédelgetése. Az egy dolog, magyarázta, hogy a szőr a hölgyek arcán is nő, mégis csak az urak büszkélkedhetnek bozontos pofázmánnyal. Miként is nézne ki a nejem, ha (ráadásul) még körszakállt is viselne? – vetette fel, aztán jóízűen nevetett is egyet hozzá. Tehát: esetében a munkanap előtti hajnali orgiát a borotválkozás nyitotta meg: ennek a ceremóniának a részeként szedte magát rendbe, úgy, hogy a bajszfazon egységességét megbontó rakoncátlankodó szálakat példás egyszerűséggel, krksssz, lenyisszentette. Szájának díszkerete így egyre szögletesebb lett, mígnem a musztáca dizájnja patkóalakzatból átment trapezoidba. Örült is verejtékes igyekezete következményének a papa, titkon persze alig várta, hogy a teljes műszak meglássa, hogy a fotója felkerült az élmunkások pannójára. Meggyőződéssel hitte, portréja izgalomba hozza majd a gyengébbik nemet, s az érzéki gyönyörrel átitatott csodálattól hanyatt is vágódik majd a szebbje.

Számításai azonban nem jöttek be. Mert amikor a szőrszálhasogatástól megviselt külsejével a részlegre belépett, a kolleginája, akire már régóta hajtott, nemhogy felajzott lett, hanem egyenesen elképedt. Az éppen kakast fosztó lánynak könnyek szöktek a szemébe. „Ó, maga drága, hát nem látja? Zselétől olajos a hajzata, hurkától maszatos az ajka, pfujj!” – mondta, s érezte, az undortól a helyszínről azonnal elszalad.

S valóban! Amint a szerelemtől ittas apuka kecses kézmozdulatokkal megsimogatta az inkriminált helyszínt, majd együttérzően a hölgyet, falatozásainak egyik maradéka karamell színű ragacsos masszaként a füle tövéig kenődött szét.

A szerencsétlen másnap depilálva jelent meg a szalámigyárban.

Nincsenek megjegyzések: