„Hullacsarnok ez, ahol se meghalni, se föltámadni nem tudnak a hullák”
(Ady: Nagy lopások bűne)

A brigád, amely imád:

2009. december 18., péntek

Az elvtelen szaporodásról és a fogyatkozó elvekről

Húsz éve még abban reménykedtünk, hogy eljő majd az a nap is az életünkbe, amikor nem pénzzel, hanem előléptetéssel hallgattatnak majd el bennünket, s így állatkerti fogdmegből cirkuszigazgatóvá avanzsálhatunk, de legalább kimozdulunk a fojtogató holtpontról. Igazából tehát groteszk volt ezen óhajunk is, akár az élet, amelybe belekényszerítettek, hisz egyebet sem igazolt, mint azt, mennyire nevetséges, kisszerű célokat vagyunk képesek magunk elé tűzni, s még harcolunk is érettük.

Ez talán azért van így, mert jó ideje már egyetlen valamire való, szilárd alapokon nyugvó erkölcsi értékrendet sem vallhatunk a magunkénak. Nincsenek megvalósításra érdemes álmaink, mert nem is akarjuk, hogy legyenek. Az álmoktól ugyanis félünk, és félünk a megvalósításoktól is, a sikert, az eredményességet megelőző készülődéstől, magától a munkától, az utunkba kerülő akadályoktól, azok legyőzésétől, a fizikai-szellemi erőkifejtéstől, a gondolkodástól, az esetleges kudarcok feldolgozásától. Ezek mind számunkra elviselhetetlen terhek, nem pedig feladatok, lépések, utak a boldogulás felé, a világra születés természetes következményei, velejárói. Mert mi úgy hittük, ha lefekszünk az isteni magasságokba emelt bandavezérrel, a törzsfőnökkel, egyből mindent megszerzünk. Gondtalanságot, halálfölöttiséget, feltámadást. Aztán miénk az öröklét, miénk a pláza, a legújabb műkörömcsoda, a gipsztörpe, a manipulált elnök, és így tovább. Nem láttuk előre, hogy ilyen hozzáállással csak homokvárakat építhetünk. Nem láttuk, és felépítettük. Azt hittük, aki ma magasan pozícionált, mindörökre az marad, jó tündérként röpköd majd a fejünk felett, és varázspálcájával bennünket is azzá tesz majd. Nem vettük észre, hogy jótékonykodás helyett véres harc folyik a felsőbb körökben is, és nem észleltük azt sem, mennyire könnyű a bukás, a megsemmisülés.

Persze: amiként a becsületességre, úgy a szolgalelkűségre is születni kell. A zsarolás, a megfélemlítés ilyen tekintetben lófing a szélben.
Már csak emiatt sem tudom elhinni, hogy ebbe az országba csupa elvtelen ügynököt vagy bűnözőt küldött a Jóisten, ő nem tévedhet, bár a jelek erre utalnak. A dolgozók serege hónapról hónapra egyre minimálisabbra csökkenti a munkaidejét, valószínűleg bravúrra készül, véget akar vetni a hajnali ébredéseknek. De miközben ennek módozatairól fecseg, kommunikációs tehetségének megcsillogtatásán kívül valójában nem csinál semmit, vagyis pihen, nyújtózik egy-egy kapucíner és paprikás pizza mellett, aztán elmegy flancolni az acélpiramisba, hogy visszatérjen az életkedve. A projektek így szinte maguktól íródnak meg, de tényleg, és a csillagos szövetségi támogatások is csak úgy lepottyannak az égből, mint sehol másutt.

Szóval, ha ekként közelítjük meg a témát, akkor kimondottan szerencsésnek nevezhetjük magunkat, hogy pont ide, erre a kiválasztott földre vetett bennünket most a sors. Amúgy meg: dehogy, mert nem Ausztrália ez, nem az elítéltek paradicsoma, legalábbis nem azoké az elítélteké, akiknek mennyei állapotok jutottak osztályrészül. A mi rabjainkat nem zaklatja, bosszantja a belülről jövő munkakényszer: ha délben ébrednek, hát akkor délben, az illegális szerszámok és szerek délután is beszerezhetők, és a kegyelemmel felérő alagútépítés is várhat, sőt, a holdfény előnyösebb számára, az éjszaka pedig egy menetrendszerűen visszatérő sötétség, amelyre számítani, alapozni lehet. És a foglyok jól tudják: a szabadságot nem szabad sürgetni. Mert ha sürgeted, kergeted, elveszítheted.


Húsz éve még nem így beszéltünk. Húsz éve nem mondtuk volna ki azt, hogy inkább a pénzt adják ide, mint a funkciót. Ám nem csupán az elébünk vetett pénzt nem számoltuk meg naponta, hanem a hősi halottjainkat sem. Nem volt rá szükség, mert tudtuk, hányan vannak. Ma viszont folyton számba vesszük mindeniket, és furcsa mód, egy-két fővel mindig kevesebbnek találjuk a testületüket. Miként fordulhat elő ez? Vagy abból kifolyólag, hogy bénák vagyunk matekból, esetleg figyelmetlenek, ám az sem kizárt, hogy megvesztegettek, vagy hogy bevettük a bukaresti maszlagot, miszerint forradalmárok csakis egy fővárosban képződhetnek.

Ezen bizonytalanságok azonban még mindig nem elegendők számunkra. Arról is vitát nyitunk, hogyan halálozhattak el: golyó által véletlenül, elvérezve a híd alatt, fejlövésben a kórházban, égési sérülés okozta fájdalmak miatt a krematóriumban. Utóbbinak alternatívát is állítunk: a harcok helyszínén, avagy távol az otthontól, nagyon távol, száz meg száz kilométerrel messzebb, a táblán túl, Bukarestben, sok órányi hűtőkocsikáztatás után, következtében, fagyasztott létformában.

Hát hol is lehetne eme mitológikus mezőkön másutt vitézként belépni a halhatatlanságba, példaképpé nemesülni, ha nem Bukarestben?


***
Retro: Temesvár 1989

9 megjegyzés:

Altrev írta...

Kedves Enikő!
Itt küldök egy linket
http://www.archive.org/details/1989RomanianRevolutionLive
elég hosszú film és magyar felirattal még nem láttam, így számomra nem érthető /nem tudok románul/, hogy kik és miről beszélnek.
Arról amit írtál, igazad van !
M.o.-on, sokkal "egyszerűbben" zajlottak az események, ezért kibogozhatatlan, kusza csak sejteni lehet, hogy a volt MSZMP átadta az Országház "kulcsát".
S 56'-ból forradalom lett azok számára kik legnagyobb haszonélvezői lettek az elmúlt 20 évnek, mert jöttek a "disszidáltak" kik nagyobb megbecsülésben részesültek, mint azok kik maradtak, számtalan emberből lett forradalmár, nem beszélve a "köpönyeg forgatókról" stb. stb. Mi nagyon fontos volt, hogy a húsosfazék közelében legyenek. Fura dolgok ezek!
Hosszan lehetne írni erről, de most hirtelen csak ennyit.
Nem nosztalgiázom ! Mindenki saját egyéni életének alakulása alapján ítél, mely számomra intelem és tanulság.
Üdv

Nyárády Károly írta...

Mi van akkor, ha a Nagy Terv éppen az, hogy minden úgy is legyen, mint ahogyan van, és amit TE egyébként tényleg életűen le is festettél nekünk a fentiekben?
Egyszer az egyik muszlim fundamentalista főmufti, aki egykoron a hírhedt Abu Nidal tanítója is volt, azt mondta, hogy "A nyugatot nem lehet a nyugat fegyvereivel és módszereivel legyőzni! Ezért nekünk csak annyi lesz a dolgunk, hogy olyan háborúba húzzuk be a nyugatot, amelyikben csak úgy harcolhat ellenünk, mint ahogy mi harcolunk ellene! Ha ezt sikerült elérni, mi már győztünk is! Nyugat legyőzte önmagát, és akaratlanul is azt teszi, amit mi akarunk!"
Nos, én nem mondom azt, hogy az iszlám veri rajtunk a port, de a recept egyáltalán nem lenne új!
Szun Ce leírta korábban is, hogy "A tökéletes győzelem az, mikor úgy győzöl, hogy egyetlen katonád se esik el, miközben az ellenség önmaga sorait pusztítja.
Ezért tégy meg mindent, hogy hiteltelenek legyenek népe tanítói, vezetőit vásárold meg, vagy ígérj többet nekik, ha majd te leszel az úr! Rágalmazd meg valótlan, de hihető gyalázatossággal szószolóit, hadvezéreit. Vess gyűlöletet és haragot népe közé! Tartsd állandó rettegésben pusztító járvány rémhírével, kósza ellenség híreivel, hogy feleméssze lelkének erejét! Bevonuló csapataid így lesznek békét és nyugalmat elhozó felszabadítók, akik véget vetettek a káosznak!"
Ja, a Temesvárról elszállított hullák soha nem érkeztek meg Bukarestbe! Azok a resicai kohóban hamvadtak el! Bukarestben egyébként sem volt akkora kapacitás, hogy az ottani krematórium képes lett volna a hatalmas hullahegy elhamvasztására.
A hivatalos verzió a bukaresti IML (institutul de medicina legala) krematóriumát említi, ahol naponta öt és tíz hulla elhamvasztására alkalmas berendezéssel rendelkeztek akkor.
A resicai változatot kevés, de betonbiztos bizonyíték támasztja alá! Ha lesz egyszer valódi temesvári per, akkor azok ott is lesznek!

Hunfalvy Délibáb:* írta...

Karesz: De miért vitték volna a hullákat Resicabányára? Pénzbe is került volna, meg időbe is. Nem könnyebb kikotorni egy gödröt, és beledobálni a holttesteket?

AR: A film a nagy bukaresti lopásról szól, a világ első élőben közvetített "forradalma", rablása, amit anno mi is néztünk, noha már akkor sejtette mindenki, hogy a szereplők igazából maffiózók, akik, kihasználva a felfordulást, ráteszik a kezüket a hatalomra. Róluk terjedt el a mondás, miszerint ellopták a temesvári forradalmat. Bukarestet itt egyébként sem szerette senki, ám azóta még annyira sem.

Csákó mindkettőtöknek!

Nyárády Károly írta...

Katyn óta minden vérszomjas rendszer hóhérjai tudják azt, hogy a néma tömegsírok sokat tudnak mesélni! Naná, most veszem észre magam, hogy Kinek is tartok én előadást! :-D
Jugoszlávia későbbi esete ezt világosan megmutatta!
Egyébként a pénz ilyenkor semmit sem számít, és a Resica közelebb van, mint Bukarest. Egy test, kb. két-három perc alatt semmisül meg teljesen egy vasolvasztó kemence pokoli tüzében.
Ezt a változatot a legelején az MTI egyik gyanúsan jól informált ügynöke dobta fel, még 89 decemberében. Ezt követően néhányan riportot készítettek a helyszínen szemtanukkal, akik azon az éjszakán szolgálatot teljesítettek az egyik kohónál. Ez a kemence azóta már nincs meg, de minden jel arra mutat, hogy ott nem csak akkor történtek hasonló hamvasztásos akciók.
A későbbiekben már senki sem akart emlékezni semmire, és az emberek közt nagyban ment a riogatás és a megfélemlítés. 90 nyarán már senki sem vállalta el, hogy nyíltan merjen beszélni a borzalmas élményéről. A korábbi, több órás felvételek azonban megvannak, de érdekes módon a felajánlott anyag egy részét Dan Voinea ügyész soha nem akarta még megnézni sem!!!!

Éva írta...

Temesvárra kattintva "elnosztalgiáztam" a képek fölött, eszembe jutottak gondolataid, illetve dilemmád, mi szerint, "ebbe az országba csupa elvtelen ügynököt vagy bűnözőt küldött volna a Jóisten" amely kérdés annak idején, pár évvel a forradalom eufóriája után, nekem is sok álmatlan éjszakát okozott és szép lassan megérlelte bennem az elhatározást, végül útilapot kötött a talpamra, elhagytam az országot....


Talán nem ez a legmegfelelőbb pillanat, de mégis megragadnám az alkalmat, hogy boldog ünnepet kívánjak Neked és szeretteidnek.

Áldott Karácsonyt, szerencsés, békés Újesztendőt

Szeretettel
Éva

Hunfalvy Délibáb:* írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Hunfalvy Délibáb:* írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Hunfalvy Délibáb:* írta...

1. Kedves Éva: nagyon szépen köszönöm. Én is minden földi jót és szépet kívánok nektek. Hitet, egészséget!


2: Karesz: -D
És nem is nézte meg.
A tömegsírokról (rövid és friss): http://marceltolcea.blogspot.com/2009/12/ce-mai-poezii-despre-atunci-18-chiar.html

Nyárády Károly írta...

Boldog Karácsonyt kívánok Neked!