„Hullacsarnok ez, ahol se meghalni, se föltámadni nem tudnak a hullák”
(Ady: Nagy lopások bűne)

A brigád, amely imád:

2009. december 14., hétfő

Ne nézz vissza haraggal. Évfordulós forradalmi rendezvények Temesváron

Ma éjjel „tűzzel” álmodtam. Tudom, ez senkit sem érdekel. Ma újabb pofonokat kaptam az „élettől”, na jó, tudom, ez sem érdekel senkit. Holnap, holnapután és azután a húsz évvel ezelőtti forradalomra emlékeznek Temesváron. Tudom, ez már többeket érdekel. Sőt, ha azt mondom, hogy nem is emlékeznek, hanem buliznak, akkor egyből megugrik a „nézettségem” (≈ az olvasottságom). Persze nem szeretnék ünneprontó lenni, s ezt más sem szeretné...

(...) Valószínűleg ez a legfőbb oka annak, hogy másokhoz hasonlóan meghívót igényeltem a gálára, de nem kaptam, majd kinyilvánítottam erről a véleményemet, de meg nem hallgattak. A kitoloncolással felérő visszautasításomat a következőképpen indokolták: mind a hétszáz ülőhely elkelt, sőt, még a századik pótszékre is akadt önkéntes jelentkező, úgyhogy, ha szerencsém lesz, akkor az opera folyosójára kihelyezett képernyőn talán megnézhetem az előadást. A Duna tévé ugyanis élőben fogja közvetíteni a...

– közölte velem a program-koordinátor iroda vezetője, s hátat fordított. A neki szegezett polgári kérdéseimtől ugyanis hirtelen mobiltelefonozhatnékja támadt a haverral, vagyis a szolgálatnál a fecsegés tűnt neki fontosabbnak a közös magyar ügy megoldására, a békére s a kiegyezésre nézve (mekkora arc!). Noha én már a megismerkedésünkkor nem kételkedtem abban, hogy őméltósága kényelmesen belefér a bűvös nyolcszázas keretbe, s nem kell majd a huzatban hegyeznie a fülét, meresztenie a szemét, hogy lásson, halljon is valamit abból, amit én is látni, hallani kívántam. Oda se neki lett ezért az ő hozzáállása.

Szóval megkérdeztem az ifjú úrtól, hogy van az, hogy én mint temesvári magyar forradalmár nem vehetek részt ezen a kiemelt temesvári magyar forradalmi rendezvényen, és azt is, kikkel töltik meg a hatalmas színháztermet, a páholyokat, a szeparékat, a kakasülőt stb. (mert hogy nem temesvári magyar forradalmárokkal, az biztos)? Ha erre a fiatalember nem bizonyul annyira gyámoltalannak, mint amennyire bizonyult, akkor még arról is kifaggatom, milyen mértékben és formában rontottam volna a jelenlétemmel a publikumról készítendő panorámaképek nívóját a Duna tévében? Nem mintha azóta is ezen gondolkodnék, de na, az embert izgatni szokták néha az efféle részletek is, főként ha nőből van.

Amiként azok a törpék is, akik annyira szeretik egymást, hogy még kényszerből sem férnek el egyetlen óriási kupola alatt, és úgy szerveznek nekünk Kormorán-koncertet és néptánc-estet, hogy valójában nem nekünk szervezik, de még érettünk sem. Hisz ki az a hülye, akinek ezek után kedve lesz kampánybeszédeket végighallgatni a Tükörteremben (hogy 5.1-es rendszerben nézhesse a felszólalókat), s elhinni, létezik még kölcsönös tisztelet, a végső tét és cél pedig a közösség érdeke, megerősödése.

Egyet(-kettőt) viszont elfelejtettem megérdeklődni a fiatalembertől, így most bután állok a kérdőfal előtt: vajon a kerekasztal-beszélgetésekre, konferenciákra, koszorúzásokra érvényes meghívók elfogytak-e? Vajon miért nem zártak ki a szertartásokról, bankettekről még újságíró koromban, amikor sokszor a zsebükben is helyet szorítottak volna nekem az urak, csakhogy világgá kürtöljem a nagyságukat?

Néhány napja egy őszinte barát bátorításként jelezte felém, hogy igazi bolond az, ki magyar akar lenni. Most tényleg érzem, mennyire igaza volt. Ne vessen követ ezért senki rám amiatt, ha hónom alá veszem a háztartásomat, és a világnak azon sarkába költözöm, ahol szeretettel várnak, ahol befogadnak, és ahol az első kézfogásunk óta úgy vélik, szükségük van a tudásomra – s reám. (A következő temesvári magyar összeröffenésre tehát ne címezzenek nekem meghívót, kár lenne a papírért, a rá fordított munkáért, időért, bla-bla-bla. Megértésüket köszönöm.)

13 megjegyzés:

Éva írta...

Tudom, mit érzel Enikő, néha csak falakat lát mag előtt az ember, átnemeresztő falakat, amelyek mindenféle bejutást, esetleges kitörést, elrugaszkodást gátlástalanul gátolnak...

samsara írta...

puffogjanak csak a petárdák, nekünk fontosb dolgunk van

"Legyünk tisztában azzal, hogy magyar egység nem lesz addig, amíg az ocsút ki nem rostáljuk a búza közül.
..
Mert a nemzet igazi, évszázadokra szóló nagy ügyei nem a díszes ünnepségeken dőlnek el, még csak nem is a zöld asztalok mellett, hanem ott kint az eldugott falvak magányában .. a magyar élet hétköznapi sarában, gondjaiban, kínlódásaiban."

Wass Albert: Józan magyar szemmel

Karesz írta...

Enikő, tökéletesen megértem szavaidat, de visszakérdezem azonnal azt is, hogy:
Tudnál egyetlen olyan igaz forradalmárt, vagy bárkit mutatni a meghívottak közt, akik valamilyen formában nem lettek, a későbbiekben kialakult politikai rendszer és felállítás jól megfizetett haszonélvezői?
Lesz ott nyálát csorgató eremdéesszes udemerés, és udemerés eremdéesszes! Lesz empépés, szénétés, és éménétés is! Lesznek anyaországbéliek is! Régiek és újak! Lesznek fontos közművelődésügyi, közéleti díszpéldányok is, akik önmagukon kívül senki más számára nem fontosak! Annyi fontos nekik, hogy ők ott legyenek! Ők, akik a Nemzetnek számítanak! Ők, akik magukat a Nemzetnek számítják! Ők és csakis ők! Mindenfelé csak ők!
Te, én a többi csak akkor számítunk, mikor az ők érdekük azt kívánja, hogy mi is szavazzunk! Rájuk! A Nemzet nagy érdekében!
Hogy ki is lenne a Nemzet? Hát mi lennénk azok!
Hát nem mi vagyunk a hunok? De igen! Ők? Ők nem! Ők a nyolcszázak! Azok a nyolcszázak, akik bármelyik nemzet élén ellennének, ha lenne még egy olyan balga nemzet, amelyik eltartaná a nyakán a sok semmirekellőt!
Ezért azt mondom, ne rájuk számítva légy az, akit szeretnek nemzettársai! Nem ők szeretnek téged! Én szeretlek, mások szeretnek és Mi Szeretjük Egymást! Jól-rosszul, ez van! Az igyekezet és a szándék a fontos!

Alternative Revelation írta...

Mi csak néztük a TV-t, az m1-s csatornát, - élőben egy polgárháború.
Lövöldözések, emberek kik egymást verik. Valaki mondta, "Erdély újra szabad lesz!", később bemondta a TV, hogy éheznek az erdélyiek. Szaladtunk a boltba és vásároltunk élelmiszert, amit a Müv.Házban gyűjtöttek és szállították ki. Az egyik sofőrt halálos lövés ért. Lázban voltunk és vártuk a változást és csak várjuk és várjuk és évek telnek el...
Üdv

Karesz írta...

Nos, néztem a tévében a show-t, és az az érzésem, hogy igazán semmiről sem maradtál le! Nem tudom, ki hogy van vele, de én személyesen egy fél világért sem töltenék el egy percet sem egy ilyen unalmas, semmitmondó, önmagukkal végtelenül eltelt sznob emberek társaságában. Régebben csak Marosvásárhelyen volt néha ilyen a hangulat, de most már láthatom, hogy a mindenfelé a középszerűség lett a maximum.

Alternative Revelation írta...

"A vagyon elkerülhetetlenül mohóvá változtatja az embert, a siker hiúságot hoz, és a legkisebb hatalom is elég ahhoz, hogy megfeledkezzünk másokról."
Steven Saylor

Üdv

Gurzó K. Enikő írta...

Nagyon kedvesek vagytok, és köszönöm. Lehet, nem ezen a földön járok, de én még mindig reménykedem abban, hogy a helyjegymaffia miatt félreértést történt (v. történt a félreértés, v. bizonyos beazonosíthatatlan figurák miatt).
A show tévében közvetített felvonása tényleg idétlenre sikeredett, ennyi amatőrizmust régóta nem láttam egyazon térben és időben. Kíváncsi lettem volna a folytatásra (is), hisz az igazi buli a díjkiosztást követte. Sajnos azt is látnom kellett ezúttal, hogy az újabb babérkoszorúk kedvéért olyan emberek is felpofátlankodtak a színpadra, aki amúgy Tőkés-ellenesek. Az ex-püspök úrnak én mindig nagy tisztelője voltam, talán maradok is mindörökre, de nem értem, miért engedi magához férkőzni ezeket a bohócokat.
Amúgy a nézőtéren ülők között egyetlen ismerős arcot sem fedeztem fel. Még mindig kérdem: kik (voltak) ők? Persze mindenkit nem láthattam, csupán a fotogenikusokat (a többiek kint ültek, álltak a folyóson).

Karesz írta...

Tőkés László egyik legnagyobb híve voltam mindaddig, míg az idén elkezdték ezt a magyar összefogásos, módfelett erkölcstelen izét megszervezni. Éveken keresztül éles szóbárbaj folyt közte és az RMDSZ nemzetárulói közt. Ami egyszer létezett, mint szitok, azt mind egymásra dobálták az évek során. Erre tavasszal azzal álltak elő, hogy a legszebb dolog a világon, a testvéri szeretet. Ezt valahogy én nem tudtam elfogadni, hogy a tegnap még szekus, nemzetáruló, neptunos, kommunista RMDSZ listájának az élén szerepel Tőkés László. Itt valami nincs rendben! Ezt megemészteni még a legnagyobb nemzeti érdekek nagyágyújának a pufogtatása mellett se lehet! Ami később az EMI táborában történt Gyergyószentmiklóson, a közönség rendreutasításakor az végképpen kiverte a biztosítékot! Ez a mostani Eckstein által elhozott csillagos franckarika már meg sem lep.
Ez egy burkolt jutalom a Nagy Kormányos részéről! Jutalom a mostani elnökválasztásért, mikor Tőkés László kijelentette, hogy a romániai magyarság a lelkiismeretére hallgatva kell szavazzon, de szerinte azt Basescura javára kell megtenni! Ez azért egy egyenes beszéd lenne, vagy nem?
Ez a tegnapi Ecksteinos jelenet, ez valahogy egyszerűen borzadály! Egyszer azért, mert ez az Eckstein annyira lenne magyar érzelmű, mint például Kertész Imre. Másrészt mióta lett ő kifutófiúja az ex és új elnöknek, a magyarság nevében? A román állam legmagasabb kitüntetését mióta aggatják csicskások a mások nyakába? Azt az állam legfelsőbb hivatalnoka, az államelnök szokta megtenni! Nem tette! Annyira azért nem lenne mégse haver a magyarokkal és a forradalmi eszmékkel sem? Hát nem! Hiába udvarolták hűségesen körbe a hátsóját egy csók reményében!

Gurzó K. Enikő írta...

Én nem Ecksteinra gondoltam, őt annyira nem ismerem, sőt, egyáltalán nem.

Karesz írta...

Nem ismered Eckstein Kovács Pétert? Hogy lehet, hisz ő évtizedekig képviselt Téged, mint RMDSZ-s szenátor Bukarestben. Nahát!
Igaz, hogy azon kívül, hogy szenátor volt más érdeme nincs is! Illetve volt-van, mert a beépített tégla szerepét játszotta Kolozsváron az un. liberális bomlasztás agyrémeivel. Ő volt például az a titokzatos személy, aki rejtélyes módon eltűnt a parlament terméből, mikor Traian Basescu felfüggesztéséről döntöttek. Az elején még ott volt, de a szavazás pillanatát megelőzőleg, elhagyta a termet.
Az új, személyre szóló általános választások alkalmával kiesett a szenátusból, mire az elnök utána nyúlt és megtette saját tanácsadójának, mint magyar kisebbségi problémák referense. Azóta ott játssza a lakájt, és mint legutóbb a kifutófiút is Temesvár ostromának az emléknapján.
Pecsovicsok mindig voltak és minden korban lesznek is! Igaz, könnyebb is annak lenni! Te említetted nemrég ismerősöd véleményét, hogy bolond az, aki magyar akar lenni! Ez, lehet hogy így van, de mit tehet az, aki magyarnak született, és az is maradt mindvégig?

Gurzó K. Enikő írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Gurzó K. Enikő írta...

Hát nem tudom. Mit tehet?

Karesz írta...

Egyetlen dolgot mindenki megtehet! Azt, hogy elsősorban megmarad embernek! Ha ez sikerül, akkor már túl lennénk a dolog nehezebbik részén is!
Hogy keveseknek sikerül? Igen, keveseknek sikerül! Keveseknek, mert:
- "könnyebb a tű fokán átvezetni a tevét, mint megmaradni az Én utamon!" Aki olvasta, az tudja, hogy Kinek az útjáról lenne szó!
- könnyebb a kard élén végigsétálni, mint megmaradni a igazak útján! (zen-bushido)
- "Fiuk, innen már senki sem fog hazamenni közülünk! De ahány napig feltartóztatjuk itt az ellenséget, annyi nappal élnek tovább az otthon maradt szeretteink!"
(Kuribayashi tábornok, Iwo Jima védője)
Lehet válogatni!