Bejegyzések
Az idő néha fonákul dolgozik.
Egykedvűen veti le nyakravalóját, amely a társadalomra és az illemre emlékezteti, elveti gyűrűjét, amely a kedveséhez láncolta, zsebéből kihúzza óráját, mert a pontosságra és a munkára figyelmezteti. Mindezeket elszórja, kínos rendben, mint aki megszokott ágyánál vetkőzik. Óráját két ujja közé fogja, így hajítja el, laposan, akár a suhanc a kavicsot. A szerkezet messze röpül a göröngyök fölött, villan egy utolsót, majd eltűnik a bucka mögött.
Nincsen semmije már, most szabad és boldog.
Szabad és boldog.
Némán és ittasan énekelni kezd, lehúzza magáról az inget, letér az ösvényről. Ragadós, cuppogó szántáson csap át, jobb kéz felől egy paraszt két ökörrel tapodja a hegyet, lába alatt fekete pondrók és síkos testű giliszták bújnak ki a föld repedéseiből. Végtelen szépség és szabadság hullámzik végig a tájon. Most már biztos, hogy a határon átjutott.
Nagyot rikkant, hars hangon folytatja a dalt. "Ember többé nem látta, sosem látta Klárát."
Sosem látta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése