„Hullacsarnok ez, ahol se meghalni, se föltámadni nem tudnak a hullák”
(Ady: Nagy lopások bűne)

A brigád, amely imád:

2014. február 17., hétfő

A bő gatyát, a ködmönt és a cifraszűrt megtartották


A felső Fekete-Körös-völgy lakóinak esetében nem kétséges, hogy a románok viselete archaikusabb változatokat őrzött meg a magyarokénál, amiként az sem, hogy az újabb elemeket* mindig a magyarok közvetítették a románok felé.

 hétköznapi  román viselet
19. sz. vége / 20. sz. eleje, Belényes környéke
Magyar Néprajzi Múzeum

A két etnikum közötti mentalitásbeli különbségek leginkább a ruházat díszítésében mutatkoztak meg. Míg a református magyarok a puritánabb formákhoz ragaszkodtak és az egész vidéken többé-kevésbé azonosan öltözködtek, az ortodox, illetve görög katolikus románok a cifrázást kedvelték, és szinte falvanként más-más dekorációs motívumokat alkalmaztak. Ez annak tulajdonítható, hogy a tömbmagyarságtól elszigetelt Körös-völgyiek ennek az egységességnek a megőrzésében látták vallási és nemzeti megmaradásuk biztosítékát, a román falvakban viszont a viselet elsődleges funkciója a megkülönböztetés volt.

* így a süveget idéző kalapot, a borjúszájú ujjú inget, a mérsékelten bő gatyát, a gubát és az egyszerű subát, sőt, néhány településen a zsinórozást is

Nincsenek megjegyzések: