„Hullacsarnok ez, ahol se meghalni, se föltámadni nem tudnak a hullák”
(Ady: Nagy lopások bűne)

A brigád, amely imád:

2014. február 18., kedd

Elismerést érdemel


Én kezdtem megenyhülni, ő pedig kezdett jól játszani.

Észrevettem, hogy kivételesen arányos, elegáns csontváza van, karcsú combokkal és szép lábszárakkal. A nyaka hosszú és telt, a gerince homorú, a járása hullámzó, a mozdulatai harmonikusak.

Meglepett, hogy okos válaszokat kerekít csacsi kérdésekre, s az állatok iránti szeretete is őszintévé vált. 
A jól táplált nő, aki szembe jött velem térdig érő fehér ruhában, egy valódi fekete macskát ölelt magához. 

Így a film, amit néznem kellett, egyre üdébb és tarkább lett. 

Nincsenek megjegyzések: