„Hullacsarnok ez, ahol se meghalni, se föltámadni nem tudnak a hullák”
(Ady: Nagy lopások bűne)

A brigád, amely imád:

2009. január 25., vasárnap

Könyvek a cellában

Mélyen tisztelt multikulturális szülővárosomban immár ötvenedik esztendeje bódítja magát a művelődés. Volt ugyan egy kis józanul átélt időszaka, értelemszerűsége a hetvenes, nyolcvanas évek vadkommunizmusában, két pártgyűlés, Megéneklünk Románia s muszájfelvonulás között, amikor az ideológiailag bukottnak minősített entellektüelek gyertyafény mellett dühöngték ki magukat a bejelentett vagy be nem jelentett írógépükön, de semmi több. E fellángolások nem igazán hagytak nyomot maguk után, hacsak nem a koponyákon ejtett lékeket vesszük figyelembe.
A sebhelyek azonban idővel behegedtek, ma mindenki éli a maga kicsinyes mindennapjait, sóhajtozik vagy kacarászik a múlt disznóságain. Van, aki a munkahelyén teszi ezt, van, aki otthon, magányosan vagy közösségben, szerényen vagy dicsőségre, tapsra vágyva. A „megyeháza” a harmadik, eddig még nem említett opció, a nyilvánvalóság mellett döntött. Jóvátehetetlen választás volt ez a részéről.
Először is megállapította, hogy a folyóirattárnak és dolgozóinak hasznára válna egy költözködés. A nemes gondolatokat furcsa mód tettek követték, és az aggastyán nyomtatványok, osztrák-magyar kötetek albérletet cseréltek: fogták penészgombáikat, és a nedves, Kinizsi-féle törökverő várbástyából parancsszóra a hajdani Piarista Főgimnáziumba menekültek – volna. Ám időközben a nekik szánt tér összement a nagymosásban, így kiderült: az állomány egy részének, valójában a legnagy részének bele kell törődnie a kényszerszabadságba. A Delejtű, a Temesvári Hírlap, a Délmagyarországi Lapok és a többi nyugdíjas ezért várja dobozokban, valamelyik dugiraktárban az ilyen-olyan határok légiesedését, a varázslatos üvegzseb-terv megvalósulását, és nem egyéb okok miatt, hiába gondoljuk mi, félnótás könyvmolyok azt, hogy de, vagyis hogy a mozgatóerő a hülyeséggel párosult műnemzeti öntudat.
Persze a tanodába rendelt példányokat sem várta bársonyszőnyeg és rezesbanda a bejáratban, mi több, az önkormányzat által megteremtett körülmények leginkább egy gettójéhoz hasonlítanak. Míg a lapok, könyvek, képes albumok a napjainkra is igényt tartó középkor fekete foltjaival ismerkednek, addig a téka látogatói az épület egyik hideg, huzatos folyosóján kialakított olvasóteremben álmodozhatnak arról, hogy még eme földi életükben megpillanthatják a megkívánt periodikát.
Együtt érzek velük.
Ám hogy még ennél is tisztább legyen Önök számára az ábra, s testvériesen bosszankodjunk a magunk kárára: a bibliotéka korábbi helyszínét, az erődítményt amúgy üzletember-központtá, valódi "turista-attrakcióvá" fazonálják az önkormányzati atyák...
Velük nem érzek együtt.



MINDEN JOG FENNTARTVA.

7 megjegyzés:

sat. írta...

pedig akar párosíthatnák is a kettőt: mer' mi jóu lenne, ha az üzletemberek vagy egyeb bambulók számára 2 átverés közt mondjuk a Hegyi beszéd vagy az Öreg mester - de ha azok nagyon elrugaszkodtak számukra, akkor lehetne a Simmel Pénzi vagy Soros Átverési is, mely megvilágosítná az elméjük, s a helyi periodikákba' keresnék a még kiaknázatlan üzleti lehetőségeket

Gurzó K. Enikő írta...

Szerintem is.

Fülöp Csaba írta...

Szokásos történés, ez Magyarországon is így megy. Iskolákat vonnak össze, tagintézményeket költöztetnek be a központi épületbe, majd hirtelen az ingatlan, - az önkormányzat úgysem tudja fenntartani - áron alul eladódik. (lásd Főváros ingatlanpanamái)De hasonló sors fenyegeti mifelénk a könyvtárakat,múzeumokat, levéltárakat. Mi meg bosszankodunk. Ez van.
Enikő Kedves! Nagyon tetszenek a tarsolyok, veretes csatok és hasonlókról közölt fényképeid. Aztán örömmel nyugtáztam profilodban fényképed változását, igazán bájos arcocska néz velem szembe.

Gurzó K. Enikő írta...

Közölni szeretném még veletek, hogy két éve volt szerencsém körülnézni Kassán és környékén. Szomorúan tapasztaltam, hogy ott már annyi magyar szót sem hallani, mint felénk (az ötvenes években Temesváron szinte még mindenki beszélte a nyelvünket). Egy idős, templomba igyekvő kassai házaspár arra panaszkodott, hogy a helyi lakosságnak már csak a 2 százaléka magyar, ám ebből a két százalékból egyből lemegy egy, azoké, akik vegyes házasságban élnek, mert ők már tótnak valják magukat.
Amúgy a régi városrész, az óváros egészen rendben van, tetszett, a polgármester viszont már kevésbé.

Gurzó K. Enikő írta...

Csaba királyfi, tulajdonképpen tarsolyos diavetítést szerettem volna, de nem jött össze. Hogy kell azt csinálni?

Farkas- Agmand írta...

Tehát irányítópultnál belépsz az elrendezésbe, majd a modul hozzáadására kattintva, kiválasztod a diavetítést, s tallózásból feltöltöd a megfelelő mappát. De biztosan nem tudod?

Gurzó K. Enikő írta...

Kéri a feed-et, ami nem tudom, micsoda.