„Hullacsarnok ez, ahol se meghalni, se föltámadni nem tudnak a hullák”
(Ady: Nagy lopások bűne)

A brigád, amely imád:

2009. január 24., szombat

Robogjunk vagy röpüljünk?

Ha csöppet sem lennék jártas önkormányzati ügyekben, még akkor is átlátszónak találnám a Temesvár– Nagykikinda–Szeged vasútvonal meg nem építésének okaira rávilágító hivatalos magyarázatot. Eme tézis szerint ugyanis a helyhatóságok hezitálásáért (azaz: tehetetlenségéért) a mindenkori kormányt kell keresztre feszíteni, mivel mozdonyügyben is ütközni látszanak az egyébként egymással szöges ellentétben álló bánsági s fővárosi érdekek.

Megtévesztésünket mi sem szolgálja jobban, mint az orrunk alá nyomott zűrzavaros előtanulmány, ami nemcsak hogy bonyolult, de idejétmúlt is. Röhejes lenne a 21. század csúcstechnológiáját félresöpörve kétszáz éves tervrajzok haszontalan megvalósításán fáradozni, múzeumba illő hidak és nyomvonalak kiépítésére fecsérelni pénzt és időt!

Nem szükséges Nobel-díjas tudósnak lennünk ahhoz sem, hogy a temesi tanács, illetve a minisztérium törekvéseinek azonosságát felfedjük. Amíg a projektet felvállaló testület szociáldemokrata ellenőrzés alatt fejti ki a tevékenységét, addig ne várja el tőlem, született bánságitól senki, hogy elhiggyem: valóban külön úton haladnak a helyi és a nemzeti erők. Hiszen fajtáik egy tőről fakadnak, zsenge korukban mindannyian ugyanabban a homokozóban mártogatták meg időnként a popójukat, játszottak drakulásdit; csak jóval később, érett felnőttként, bevett szokások és alaposan rögzült politikai ideák birtokában széledtek szét Besszarábiától a Tiszáig.

Következésképpen sokat emlegetett szembenállásukon legfeljebb kajánul vigyorgok: lám-lám, az összeférhetetlenség honfitársainkat is jellemzi. Holott... Tanulhatnánk tőlük. Népnemzeti kérdésekben köreikben kivétel nélkül teljes az egység. Mi, magyarok vagyunk azok, akik pozícióinkat valahogy mindig elveszítjük, akik elhisszük a hihetetlent, bevesszük a maszlagot, lenyeljük a mézesmadzagot. Egyszóval: ismételten pocsékul teljesítünk diplomáciából.

Itt van például ez az eurorégiós, a jószomszédi barátságot éltető vasútépítő hercehurca. Hiába tárgyalt, tanácskozott, ülésezett, gyűlésezett a legproblémásabb, már-már alig létező bizottságok (költségvetési, kulturális stb.) elnöki titulusait bekasszírozó RMDSZ, és hangsúlyozta valahányszor alkalma adódott, mennyire fontos, nélkülözhetetlen, sorsfordító a sínek – a román államvasútnak is kedvező – lefektetése, az önkormányzat hangadói tojtak rá az egészre. Inkább előbbre léptek, ugrottak, nekilendültek, és a bánsági nagyváros nemzetközi repülőterének a fejlesztésére kapott ajánlataikkal lekörözték mind a testvéreikre lövöldöző rácokat, mind a baráti jobb nyújtogatásába belefáradt hunokat. Magyarán: a lobbizást utánozhatatlanul művelő megyei képviselőink annyira profi munkát végeztek, hogy még a szegedi reptér igazgatóinak a szájából is kiesett a cucli. Választásuk tehát a földi pályák helyett – tagadhatatlanul ésszerűen – az égiekre (légiekre) esett. A gépmadarakat pedig táplálni kell majd, utasokkal, áruval, devizával, üzemképtelen konkurenciával.

Ezért nincs nekünk korszerű Orient Expressünk, illetve hajózható, azaz pénzmosásra alkalmas Béga-csatornánk...

Erdélyi Napló, 2003. Január 7.

6 megjegyzés:

sat. írta...

Kedves Enikő!

Ria részt vesz egy magunkfölmérő játékba s megkért, hogy írjunk öszve 5 könnyet, mit tava'y olvasánk s ajánlnánk 5 embörnek.
A játék további szabá'yi +tanálhatók náli is - cími: http://ria-gmmriafreebloghu.blogspot.com

Én ezeket ajánlnám olvasmányim közül:

- Kocsis István: Történészek a kereszten - az áldozatok bosszúja
- Roland Vaubel: Az Unió árnyéka - az európai intézmények gőgje /eredeti cími: EU-Chauvinismus
- Hamvas Béla: Ugyanis
- Roger Scruton: A nemzetek szükségességéről
- Molnár Antal: A halállátó - Boethius

Rajtad kívül továbbküldém: Mesterednek /Farkas Agmandnak
Balogh Péternek
EMnek s
Titának
/Phaedrát má' látám, részt vállalt.

Ha nincs kedved hozzá, ne haragudj a zavarásér'.
Továbbra is minden jóut kívánok Néköd
szeretettel
Tibi

Gurzó K. Enikő írta...

Bárki, aki ráakad e felkérésre, s megtetszik neki, szálljon be a buliba. Én kérem meg rá szépen. Mivel Tibi lenyúlta Agmándot, nem tudok elérni öt olyan személyt, aki elolvasott a tavaly öt könyvet, és bloggol is, aki meg elolvasott ötöt, az most is olvas, úgyhogy nincsen ideje bloggolni.
Hát na, mit csináljak?!

sat. írta...

Elég lész tán, ha továbbra is olvasol mög írsz nekünk. Agmándér' meg, kérlek, ne haragudj. Visszanyúlom én Néköd. Nekem elég a Te nemed egyik képviselőji. Idv Tibi

Gurzó K. Enikő írta...

Tibi, milyen Kocsis István könyve?

sat. írta...

Kocsis István "Történészeit a kereszten" nagyon-nagyon melegen ajánlom, csúcs. Ily jó s izgi történelmi összefoglalót rég nem olvasám (mellékest van egy "regényes" kerettörténeti is a szekuval, de a inkább csa' to'dalék, maga a történelemértelmezés + csinálás a legérdekesb). Mindenféle "Kódok" + "Szofik" elbújhatnak mögötte. Igaz, hogy magyarnak vagy románnak is köll lenni, hogy az embört érdekelje. Meggyőzőn érvel. A Püski adá ki még jó pár évekkel ezelőtt. Én is keresgélem már régóta (kölcsönbe' vo't egy történész barátomtól). Ott kén lennie, minden magyar s szomszédja polcán, vagy legalább a nyeten. Ha országimázsra milliókat költnek, ilyesmit kén' kényszerítnünk támogatni a pénzlenyúlóknak.
Baráti idvezlettel stb.

Gurzó K. Enikő írta...

Kösz, beszerzem.