„Hullacsarnok ez, ahol se meghalni, se föltámadni nem tudnak a hullák”
(Ady: Nagy lopások bűne)

A brigád, amely imád:

2009. március 14., szombat

Adjátok vissza a szobrainkat!

Holnap nemzeti zászlót fognak lobogtatni az Országház előtt, ugyanott huszárok lovagolnak majd át a téren. Aztán koszorúzások következnek az ezernyolcáznegyvennyolcas emlékhelyeken, nyafogás a gazdasági világválság okán, egyesek az afrikai éhezők sorsával példázódnak majd, mások a szentekével, persze sorra kerülnek a szabadságharc hősei is, de csak mellékesen, az ünnepség végén, amikor már az összes résztvevő lábát nagyon szorítja az újonnan vásárolt cipő. A bokázás estére marad, a szervezők a szónoki pódiumok árnyékában jelölik majd ki az erre alkalmas teret, ahol a biztonságiak is leállamvizsgázhatnak a gyakorlati tárgyakból. A nép ismét szűk körben fogja levezetni az ezer esztendő alatt benne felgyülemlett feszültségeket. Néhányan emlékezni is fognak. Páran gyászolni.

Én a szobrainkat veszem ezúttal leltárba, hőseink tenni akarásából ugyanis már csak ennyi öröklődhetett ránk. A számbavétel kötelezettségének érzete. Úgyhogy azt kell mondanunk: szülőföldünkön nemzetként addig élünk, amíg van, lesz ki elvégezze e feladatot. Mert a kő…

Mert itt a kő sem marad(t) már.


* Barabás Béla a magyar kormányt hibáztatja az aradi szobor lebontásáért. Örök embergyűlölő tömeg hullámzik az aradi Szabadság téren, hol ma reggel megkezdték a tizenhárom vértanú szobor lebontását. A hatóságok minden lehetőt elkövetnek, hogy a lebontás feltűnés nélkül történjen meg, és a szomorú aktus színhelyén katonai őrszem tartotta távol a meghökkent járókelőket.

Most már lebontják. Hát mégis elviszik a szobrokat. Arra sem tudok nézni – mondja valaki. Hát ezt is megértük...

Barabás Béla dr., volt országgyűlési képviselő ez alkalommal kijelentette: A magyar kormány sajnos elhanyagolta ezt a kérdést, vagyis nem nézte azzal a kötelességtudattal, melyet ez az ügy megérdemelt volna, és az emlékművet a tűzoltólaktanya udvarán felépítendő deszkaketrecben helyezik el.

(Brassói Lapok, 1925. július 5.)

* Lebontás közben megsérült az aradi Szabadság-szobor. Az aradi sajtó agyonhallgatta, hogy a Szabadság-szobor néhány mellékalakja lebontás közben erősen megrongálódott, és megállapítható, hogy a lebontás nem történt meg kellő gonddal és műértéssel.

Egyidejűleg megkezdődött Erdélyben az egyéb magyar vonatkozású emlékművek leépítése is. A román külügyminiszter felfogása az, hogy ezek az emlékek az egykori Magyarország politikai eszméit ábrázolják mint a múlt emlékei, és nem egyeztethetők össze a román nemzeti ideállal.

(Brassói Lapok, 1925. július 18.)


* Románia csak ellenértékért hajlandó átadni Magyarországnak a ledöntött erdélyi szobrokat. A román hatóságok, mint ismeretes, egy csomó emlékművet lebontottak: Aradon így a tizenhárom vértanú szobrát, a segesvári Petőfi-szobrot és egyéb emlékművek közül a millenniumi oszlopot is.

Eddig a román kormány a békeszerződés értelmében átadta Magyarországnak az eltávolított emlékműveket. Most azonban elhatározta, hogy ezeket a szobrokat csak akkor adják ki, ha cserébe kiszolgáltatja Romániának az ott őrzött román vonatkozású műkincseket. Homan Bálint, a Nemzeti Múzeum igazgatója kijelentette, hogy a budapesti Nemzeti Múzeumban egyetlen román vonatkozású ereklye vagy műkincs sincsen, így a Nemzeti Múzeum semmit sem tud kiszolgáltatni. Ezért a magyar kormány erélyesen visszautasít minden román követelést.

(Brassói Lapok, 1926. január 13.)


* Eltűnnek a magyar szobrok és emlékművek... S amíg ilyen tűzzel-vassal folyik a gyors romanizálás munkája, azalatt természetesen a keserű sérelmek egyre halmozódtak. Így nem kerülték el sorsukat Erdély magyar szobrai és emlékművei. Íme, egy rövid kimutatás a pusztításokról.

1. Aradon: a Kossuth Lajos-szobor mellékalakjait hat tüzérkocsihoz kötve rántották le, majd az egész szobrot összetörték. Ugyancsak itt megcsonkították Csiki Gergely szobrát, Zala György remeke, a Vértanú-szobor pedig a városi lovarda raktárában található.

2. Nagyszalontán: Kossuth Lajos életnagyságú szobrának nyakához kötelet erősítettek és lovakkal lerántották.

3. Nagyváradon: Szigligeti Ede és Szent László szobrait rejtekhelyre szállították.

4. Zsombolyán: Kossuth Lajos szobrát dinamittal felrobbantották.

5. Nagyszentmiklóson: Révai Miklós mellszobrát leszerelték s helyette Eminescu költő szobrát helyezték.

6. Karánsebesen: Erzsébet királyné szobrát megcsonkították, pedig milyen nagy volt a Habsburgokkal való barátság. A következő helységekben is tűnnek el a szobrok: Kolozsváron, ahol az Erzsébet-szobor fejét leütötték, Marosvásárhelyen a szobor fejét egy nyirkos pincében helyezték el, Temesváron a hadapródiskola udvaráról vitték el a szobrot, eltávolították még Ferencz József szobrát is.

7. Buziásfürdőn: A Trefort-szobor tűnt el.

8. Déván: A vértanúhalált halt első unitárius püspöknek, Dávid Ferencnek szobrát ledöntötték és darabokra törték.

9. Szinérváralján: Kossuth Lajos szobrát megcsonkították.

10. Boksabányán: A honvédemléket megrongálták, a főalakok fejét letörték.

11. Nagykárolyban: A hat méter magas Kossuth-szobrot pusztították el. Hurkot kötöttek nyakába és lovakkal lerántották.

12. Szatmáron: Elpusztították a 22 láb magas Kölcsey-szobrot és a humanista Kiss Gedeon szobrát.

13. Kolozsváron: A fából faragott Kárpátok őrét a katonák széjjeldarabolták. Egyedül Mátyás király szobrának kegyelmeztek meg azzal, hogy Mátyás román származású volt, aki csak kalandos diplomáciával akadályozta meg, hogy Erdélyt Romániához csatolják.

14. Nagyenyeden: A labancok ellen harcoló tíz nagyenyedi diák emlékoszlopát megcsonkították.

15. Marosvásárhelyen: Kossuth Lajos, Bem apó, II. Rákóczi Ferenc és a Szabadság-szobrot ledöntötték. A kultúrpalota remek mozaikjait, magyar tárgyuk miatt, kikaparták. A 48-as hazafiak emlékét megcsonkították.

16. Nyárádszeredán: A Bocskai-szobrot döntötték le.

17. A fehéregyházi csatatér honvédemlékét megcsonkították, mely alatt Petőfi Sándorral együtt 150 honvéd alussza örök álmát.

18. Sepsiszentgyörgyön: A honvédemlékeket lebontották, Gábor Áron szobrát megcsonkították.

19. Nagyszebenben: A Bem-szobrot eltávolították, a Petőfi-reliefet megrongálták.

20. Baróton: A szabadságharc emlékoszlopát megcsonkították.

21. Madéfalván: A székely emlékoszlopot megcsonkították.

22. Székelyudvarhelyen: A Vasszékely-szobrot elpusztították.

...És így lehetne tovább folytatni a rombolásokat.

(Brassói Lapok, 1930. augusztus 15.)


* Szilágysomlyón a Hősök emlékoszlopáról lerombolták a turulmadarat. A szilágysomlyói hősök emlékművén egy turulmadár van. Ezt a szobordíszt tegnap éjszaka ismeretlen tettesek a szoborral lerombolták. A helységben csak este tízig van villany, és a tettesek bevárták, míg a villanyt eloltják és a sötétben léptek fel a szobor ellen. Reggelre a megcsonkított szobron ott lengett a román lobogó.

(Brassói Lapok, 1933. július 28.)


* Ismeretlen tettesek lefűrészelték a nagykárolyi Kölcsey-szobor fejét. Nagykároly magyarságát újabb vandál módon elkövetett szoborrongálás tartja izgalomban. Csütörtökön reggel 8 órakor a Károly-kastély előtt szolgálatot teljesítő rendőrőrszem jelentette feletteseinek, hogy az éjszaka folyamán ismeretlen tettesek lefűrészelték a Kölcsey-szobor fejét, azt magukkal vitték és helyébe zöld ágakat tűztek.

(Brassói Lapok, 1934. szeptember 1.)


* Lássuk Dést. A lebontott Turul-emlékmű helyén a város szobrot akar emelni Mihali Tivadarnak. Megemlékeztünk már arról, hogy a dési főtéren Turul-emléket, illetőleg az emlékmű csonkán maradt talpazatát éjnek idején barbár kezek teljesen lerombolták. Az egykori talpazatnak, amelynek gyorsan minden nyomát eltüntették, most már hűlt helye van. Néhány négyzetméter folyosónyi hiány a kövezet kockáin, ennyi minden, ami arra utal, hogy a főtéren valamikor Turul-emlékmű állott. Ha ugyan emlékezni fog még rá valaki.

(Brassói Lapok, 1934. augusztus 8.).

6 megjegyzés:

sat. írta...

ezt nevezé a forradal'mindító pispökünk: kultúrális genocídiumnak /barbár műveltebbnépirtásnak).
csa' 1 szóut t'ok hoddzáfűzni elkeserödésömbe': k....k!!

kösz az öszvefoglalót, s mindön jóut!

Spectator írta...

Szomorú számbavétele múltunknak, értékeinknek. Engem most is nagyon lehangolt mindez, hiszen az idei (de már mióta!) MÁRCIUS 15 már nem ünnep. Elvették, akárcsak szobrainkat ott Romániában, pontosan Erdélyben. Akkor sem emelte fel szavát senki, de most itt sem emeli fel szavát senki, vagy inkább csak emelgetik!
Én most úgy vagyok magam ünnepelek unokáimat elviszem sétálni, s viszünk Kossuth Lajoshoz, Petőfi Sándorhoz néhány száll virágot, fényképet készítek róluk, és mesélek nekik a Gyopárosi tó mellett, hogy volt egyszer egy forradalom, és nem erősítem magamban, de mégis kimondom: egyre inkább FORR A Dalom...
Talpra...
De még teszek valamit! Előveszem a nagykárolyi Kölcsey és Kossuth szobor képét. Megmutatom nekik, s elmesélem, hogy pusztították el.

Spectator írta...

Szomorú számbavétele múltunknak, értékeinknek. Engem most is nagyon lehangolt mindez, hiszen az idei (de már mióta!) MÁRCIUS 15 már nem ünnep. Elvették, akárcsak szobrainkat ott Romániában, pontosan Erdélyben. Akkor sem emelte fel szavát senki, de most itt sem emeli fel szavát senki, vagy inkább csak emelgetik!
Én most úgy vagyok magam ünnepelek unokáimat elviszem sétálni, s viszünk Kossuth Lajoshoz, Petőfi Sándorhoz néhány száll virágot, fényképet készítek róluk, és mesélek nekik a Gyopárosi tó mellett, hogy volt egyszer egy forradalom, és nem erősítem magamban, de mégis kimondom: egyre inkább FORR A Dalom...
Talpra...
De még teszek valamit! Előveszem a nagykárolyi Kölcsey és Kossuth szobor képét. Megmutatom nekik, s elmesélem, hogy pusztították el.

Gurzó K. Enikő vadasszony írta...

Kedves Fülóp Béla úr!
Nem tudná feltölteni az oldalára a szobrokról készült képeket?

Éva írta...

A nagykárolyi Kölcsey és Kossuth szobor képeit én is szívesen megnézném.

sat. írta...

Do-Mi figyelmeztetésire utalást tevém bé rá a lefejezett losonci szoborho'.
vö.:
http://sztandit.blogspot.com/2009/05/eddig-altalaba-tamogatam-oket-dolgaik.html

hálás köszönet s minden jót kívánás.