„Hullacsarnok ez, ahol se meghalni, se föltámadni nem tudnak a hullák”
(Ady: Nagy lopások bűne)

A brigád, amely imád:

2009. június 23., kedd

Az élő s az anyagtalan metszéspontján (+multimédia: AR)

Miklós János létfeltárásai

A belényesi hegyek karéjában, a dombos-völgyes kertváros egymásra könyöklő csöndes utcáin távolba tekintő férfiembert látok mendegélni a délelőtti szelíd verőfényben. Gondolatokba merülve lépdel a lejtős sétány keskeny járdáján, néha megáll és tekintetét a hepehupás kövezetre sunyin pislogó házacskákra veti, az ódon falakra, melyeken a mélabú árnyai lebegnek. Ilyenkor jegyzettömböt varázsol elő a zsebéből, hogy a harmatillatú élmények hatása alatt gyorsan húzott vonalakkal rögzítse, átmenekítse a jövőbe a látottakat még mielőtt kaviccsá töretnek, szétszóratnak. Miklós János ő, a kiváló s érző rajzolóművész, kinek képeit féltett kincsekként őrzik kollekcióikban a kifinomult ízlésű gyűjtők.


(...) Aki kívülállóként lép be Miklós János szűkszavúság felé hajló, kevés motívumból építkező zárt világába, az mintegy varázsütésre egy különlegesen szép művészeti jelenség részesévé válik, mert a művek átélése s értelmezése révén önnön beteljesületlen, megvalósulatlan álmaival, léte kíméletlen válaszokat követelő aggályaival szembesül.

E szembesülést leginkább Miklós János grafikái segítik elő, hisz a művészember épp azon a területen jeleskedik, amely nálunk, a mi kultúránkban a leglassabban bontakozott, virágzott ki. Hisz míg másutt a hírneves festők is szívesen gyakorolták a különféle rajztechnikákat, addig a magyar nyelvterületen jó ideig feléje sem néztek a karcolótűnek vagy a krétának. Munkácsy után például csupán egy befejezetlen rézkarc maradt, de Székely Bertalant, Szinyei Merse Pált és Ferenczyt sem csábította ez a lehetőség, holott kortársaik, így az abszolút festőiségre törekvő impresszionista Manet, ezen a téren is számos halhatatlan művet alkottak. Elvétve ugyan történtek kísérletek arra, hogy nagy mestereinket is rábírják a grafikának legalább egyik, a „mázolással” aránylag rokon ágára, a litográfiára, s itt-ott meg is jelent egy-két valamirevaló munka s mű, színes kőnyomatú lap, de puszta próbálkozásnál mindez nem volt több, ezért jelentős fejleménye, számottevő következménye sem lett. A grafika művelése sajnos néhány finom lelkületű s érzésű, ambiciózus féldilettánsra, no meg a szorgalmas, ügyes kezű technikusokra maradt, hírnévre szert tett, átlag feletti egyéniség azonban alig emelkedett ki közülük.

És ha a múlt ennyire lehangoló, szegényes, a jelen és a jövő szerencsére ígéretesebb, hisz a művészi szinten gyakorolt grafika s rézkarc mellett ma számos tehetséges fiatal kötelezi el magát. A belső késztetésen és a külső, talán tanári ösztönzésen túl bizonyára gazdasági okok is közrejátszanak ebben, ám ez nem baj. A grafikai lapok értékesítése ugyanis könnyebb, előállításuk pedig olcsóbb mint a festményeké, s újabban a közönség, a megrendelő és a felvásárló is egyre jobban értékeli a grafikai tevékenységet, főként a reklámiparban.

Az élvonalbeli erdélyi grafikusok közül Miklós Jánost az teszi egyedivé, hogy ebben a kifejező módban is képes hiánytalanul „kinyilatkoztatni” művészi szándékait, kivetíteni elképzeléseit, megmintázni fantáziájának mindig súlyos, mégis játékos, frissítő erejű képkockáit, megragadni a mozgó, pördülő tüneményt. Egyénisége, személyiségének töretlen keménysége, dacos kitartása s hajthatatlansága fogalmazódik meg, tükröződik ezen apróságoknak vélt fontos kiegészítőkben.

(részlet egy nemrég megjelent esszémből)


FILM

7 megjegyzés:

Altrev írta...

Örülök, hogy bemutattad Miklós Jánost valóban jók a képei és grafikái. A többit a blogomba láthatod

Hunfalvy Délibáb:* írta...

Látom, rendesen dokumentálódtál, kevesen teszik ezt meg. Azon gondolkodom, hogy tegyem-e fel a tejes szöveget, vagy várjak még vele. Az eredeti ugyanis jóval hosszabb, mint ami megjelent. Azt hiszem, a legjobb mégis az lesz, ha várok még vele. Vegyék csak meg a népek a folyóiratot. Nem?
A filmed egyébként kiváló!

Altrev írta...

Hát persze,vegyék csak meg a folyóiratot /én is megvenném !/

Hunfalvy Délibáb:* írta...

Szívesen elküldeném, de csak egyetlen példányom van.

Altrev írta...

Köszönöm jó szándékodat!

Do-Mi írta...

Meghatódtam ! AR és én vagyunk a nép! Ekkora megtiszteltetés rég nem érte énméltóságomat.Annyira felvillanyozott ,hogy itéletet merek mondani : Ez az irás jó!
Már olvastam a következő részt is.Az is jó! Nahát !!!
Hol lehet Kolozsvárt megvenni azt a folyóiratot?...meg mi "neve" e mélyen tisztelt folyóiratnak ?
k.sc.z.K (balkezesen!)

Hunfalvy Délibáb:* írta...

Kolozsváron azt hiszem - sehol (talán Rösernél). Inkább Nagyváradon tessék próbálkozni (a későbbiekben fenn lesz a neten is).