Élet a bordáim között

Jössz te még lombjaimra hullni,

szamócáimból vadul zamatolni,

virágaim tölcsérében heverészni,

izzó éjjeket bordámban átvészelni.



Leszel te még kívánt szeretőm,

hajnalban melengető csevegőm,

fürtjeimbe veszettül menekvőm,

neked én tetsző, s nekem te vőm.



Tenyeremből álmok hullanak rád,

kéjeleg a homály, perzselő a vágy,

imádnálak, szeretően kérném, láss,

feküdjél mellém, kivirágzik a szám.



Ajkad mered némán az ég felé,

a holnap a tiéd, a többi a múlté,

sikoltva nyúlok a valóság mellé,

semmi leszek, énem egy gonoszé.


*
AR videója