„Hullacsarnok ez, ahol se meghalni, se föltámadni nem tudnak a hullák”
(Ady: Nagy lopások bűne)

A brigád, amely imád:

2010. március 10., szerda

Műdal(töredék)




Fenyőágon sárga rigó billeg,

a lelkem antik polcokon illeg,

tested kint ül egy kis priccsen,

szíved belül dobog 's reccsen.



Plakát beszél az épületromon,

egy pártfiók-tag utánam oson,

koponyáján avítt siker-torony,

baj'szán uráliul huhog a bagoly.

(bajuszán villogva lóg a takony.)



Életeddel tavaszapó elsuhan,

ravaszul lép tovább, rohan,

törpéké, s lesz is, a futam,

bosszúvágyam rajtam csattan.



Pénzzel áztatott a mai vérmező,

langaléta cic'babáé a keszkenő,

szőke hajába beletép egy repülő,

napjaimba beiktatom a kerülőt.



Húzd rá, magyar, csak azért is,

szakadjon rám még a hóhér is,

ha már nem Attila 'z, ki elvisz,

s nem a disznót eszi a szifilisz.

4 megjegyzés:

Alternative Revelation írta...

"Franciska néni!"
Ez a verse is jó !
Üdv

Gurzóczy Franciska:* írta...

Fölöttébb kedves maga, Gyuri bá!

könnyű szárnyon járó álom írta...

Néni! Maga bácsi?
Tényleg, és mi ez a magázós izé?

Gurzóczy Franciska:* írta...

Még nem, de ha ilyeneket mondasz, hamarosan az leszek, és akkor jaj neked, jányom!