„Hullacsarnok ez, ahol se meghalni, se föltámadni nem tudnak a hullák”
(Ady: Nagy lopások bűne)

A brigád, amely imád:

2012. február 3., péntek

NEM ÉS NEM


Ma nem eszünk virslit, ma nem eszünk tojást sem, ma nem fizetjük ki a villanyszámlát és kikapcsoljuk a jégszekrényt, ma hidegben fogunk fürdeni, nem eresztünk vizet a kádba s nem dobjuk bele a szappant a vécébe, mert ma nemmel köszönünk a szappannak és nemmel köszönünk a vécének. Ma nem vesszük fel a lakkcipőt és a régi kabátunkban megyünk be pofátlanul dolgozni, ma nem mondunk nemet a főnöknek, ma a felmondásunkat sem írjuk alá. Ma nem lapátoljuk el a havat, mert a havazásnak is nemet mondunk, mert a havazás sem egyéb, mint egy ellenünk elkövetett globális bűncselekmény. Ma nem hallgatunk zenét, ma tévét sem nézünk, ma nem nézzük meg a tévét és ma nem nézünk rá a rádióra. Ma nem zárjuk be magunk mögött az ajtót, mert drága a zár, drága a kilincs és drága az idő. Ma drága az életünk, de csak nekünk drága, senki másnak nem drága a mi életünk. Ma nem lépünk fel a facebookra, ma nem olvassuk el a leveleinket, ma nem vacsorázunk és nem vallunk szerelmet, ma nem csinálunk semmit. Ma nem tiltakozunk. Ma nem állunk sorba és nem menetelünk, ma nem mosolygunk rá a postáskisasszonyra, sem a postásra, ma nem mondunk igent, mert ma nemet mondunk mindenre. Ma nem egy olyan nap van, hogy bármit is bevegyünk, ma a lemondások, a siránkozások, a sötétség napja van. Ma nem nézegetünk képeket, ma nem lapozzuk fel a pornóújságokat, ma nem írunk naplót, így a pontot sem kell kitennünk a mondat végére

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

.