Bejegyzések
Segíthet, ha konszenzusra törekszünk, de egyenlőtlen feltételek mellett soha ne menjünk bele látszatmegoldásokba.
*Nemzetközi értelemben vett sikeres művész, kimunkált, kvalitásos életmű alig van ma Magyarországon. És - mint köztudott - nem azért nincs, mert nem születnek tehetségek, hanem inkább azért, mert** a legtöbben közülük abban bíznak, hogy ha majd egyszer bekerülnek kiállítóként a Műcsarnokba, meghívja őket a kurátor vagy a főigazgató, vagy valami ehhez hasonló csoda éri őket, megváltozik az életük.
Nos, az efféle szépreményűeknek borítékolhatóan csalódásban lesz részük. Hisz hiába telt el közel negyed század a rendszerváltás óta, hiába értek bennünket ez idő alatt intenzív nyugati sokkok és irányelvek, máig tisztázatlan, milyen értékrendszeren alapuljon a kiválasztódás.
Mert mi is történik valójában?
A vegetáló alkotók zöme továbbra is az államtól várja a segítséget, és mivel a magántámogatások elenyészők, a múlt romjaira gondosan felépített saját bejáratú kis univerzumuk, rendszerük előbb-utóbb össze fog dőlni. Tőlük eltérően a haladó szellemiségűek abban a szent meggyőződésben dolgoznak, hogy a szakma egésze számára elfogadhatók az általuk képviselt értékek. Pedig dehogy.
**a kortárs magyar művésznek általában nem jut eszébe semmi, egyetlen olyan ötlet sem, amely a mai világban előrelendíthetné a sorsát, amiként ezt már megbeszéltük
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése