„Hullacsarnok ez, ahol se meghalni, se föltámadni nem tudnak a hullák”
(Ady: Nagy lopások bűne)

A brigád, amely imád:

2013. október 5., szombat

Örkénylik az állatok világnapján is

Nem látszott rajtam izgalom, félelem, szorongás, rossz előérzet, lámpaláz, pedig hosszú évek szorgalmas munkája, tehetségem elismerése, egész jövőm forgott kockán. 

- Állatművész vagyok - mondtam a meghallgatáson. 
- Mit tud? - kérdezte az igazgató. 
- Madárhangot utánzok - válaszoltam. 
- Sajnos - legyintett - ez olyan, mintha nem tudna semmit, kiment a divatból. 

És bár jó szóra, dicséretre, méltatásra, kalapemelésre, csókra, vállon veregetésre, simogatásra, egy kávéra, finomkodásra nem számítottam, a megjegyzés kritikának tűnt, földbe döngölésnek, kisemmízésnek, és fájt.

Nincsenek megjegyzések: