Nem látszott rajtam izgalom, félelem, szorongás, rossz előérzet, lámpaláz, pedig hosszú évek szorgalmas munkája, tehetségem elismerése, egész jövőm forgott kockán.
- Állatművész vagyok - mondtam a meghallgatáson.
- Mit tud? - kérdezte az igazgató.
- Madárhangot utánzok - válaszoltam.
- Sajnos - legyintett - ez olyan, mintha nem tudna semmit, kiment a divatból.
És bár jó szóra, dicséretre, méltatásra, kalapemelésre, csókra, vállon veregetésre, simogatásra, egy kávéra, finomkodásra nem számítottam, a megjegyzés kritikának tűnt, földbe döngölésnek, kisemmízésnek, és fájt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése