„Hullacsarnok ez, ahol se meghalni, se föltámadni nem tudnak a hullák”
(Ady: Nagy lopások bűne)

A brigád, amely imád:

2013. október 1., kedd

Sosem térhetünk el annyira az ősgénjeinktől, hogy eredetünk összes nyoma elmosódjék

Amiként a felnőttek között is akadnak, kik lelkükben mindörökké gyermekek maradnak, csak anyaguk, súlyuk és térfogatuk gyarapodik, azonképpen vannak, sőt, mindig is lesznek olyan rokonaink, kik magukra öltik a ma ruháit, kötelező formáit, de a külsőségektől eltekintve örökké szűzi érintetlenségben fogják magukban és magukkal hordozni 
(bármerre is kanyarítják útjukat) 
a szabad legelők, puszták számukra megmásíthatatlan törvényeit. 
Ugyanők* amennyiben nem találnak olyan elhelyezkedést a társadalomban, amely mellett legálisan élhetik nomád életmódjukat 
(*többek között /és főként/ a művész, a kutató, a vadász, a misszionárius, az artista és Déli)
akkor csavargók lesznek, vagy bűnözők. 
Minekutána az országútimat nem loptam, hanem vásároltam, az összetevőimet kaptam, nem pedig csentem, csakis az előző osztályba vagyok sorolható. Kérem, ehhez méltóan kezeljenek.

Nincsenek megjegyzések: