A brigád, amely imád:
2010. március 8., hétfő
A végzet filozófiája
Babócák pörögnek a lejtőn,
Nap-anyóval lenne találkájuk,
Apó-ággal nászórájuk,
Felhő-fiúval illatos jelenésük,
Rügy-leánnyal huncutkodásuk,
harmatcseppben tisztálkodásuk,
bimbó-levéllel törülközésük.
De a fiúcska felmegy a lesre,
a Napocska leszáll a gyepre,
hogy az ágacskát megszentelje
s rügyecskét fakasszon benne
icipici mennyasszonya kedvére.
Estére meleg ágyat, kávét reggelre,
a titok nem fér már be a kufferbe.
Durran a zár, a Duna tangót jár,
cafatokra szakad a tappancs-pár.
A telefon hangja nem zörög már,
darabokra törik szét a billentyűtár.
A férfi széttépi mellén zöld ingvárát,
gyűrűjét magáévá teszi egy dugvány,
magányára ráfekszik a katicabogár.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
7 megjegyzés:
Ez nagyon jó !
Hát ez csak az időhiányban szenvedő énem botladozó hülyéskedése. De azért: kösz.
Többé már nem merek Veled versenyezni, ez biztos! :-D
A győztes előtt tisztelettel meghajtom magam!
Mindenesetre ez az "énem botladozó hülyéskedése" egyáltalán nem botladozó! Sőt nagyon is "egyenesen jár", ha meg hülyéskedés, hát akkor csak nyugodtan "hülyéskedj"!:-)
Bátran tovább, küszködj az idővel, ha annak ilyen remek eredménye van!
Üdv
Ja, és majdnem elfelejtettem! Majdnem!
Isten éltesse a Franciskákat!
AR: még egyszer köszönöm, hátha tényleg kijön még belőle valami.
Hüpnosz: erre csak legyintek...
"magányára ráfekszik a katicabogár"
-ez nagyon expressziv, es gyonyorunek is mondhato!
Megjegyzés küldése