...s délről fekszik az Thömös War

Íg(y) napkelet, s délről fekszik az Thömös War,

Kis Thömös át folyván benne, s körüll u(gy)an csak.

Három hónapon át tartó nyári ásatások során a temesvári Hunyadi-kastély belső udvarán - mindössze fél méterrel a talajszint alatt - egy középkori torony alapjai kerültek napvilágra, amelyet I. Károly Róbert magyar király építhetett 1315 körül.

A 2009. évi feltáráson számos 14-17. századi használati tárgy került elő. A kormeghatározást illetően ezek közül az 1330-ban, I. Károly Róbert idején vert ezüst dénár a legbeszédesebb, de akadt 16. század eleji, II. Ulászló-féle pénzérme is, továbbá egy csontból készült furulya és egy varrótű, valamint egy füles cserépbögre, egy kályhaszem, több cseréppipa, mázas kerámiapohár, majolikatányér-töredékek. A kastély falai körül dúlt ádáz harcok emlékét egy bőrrel bevont bronz kardhüvely-maradvány és mintegy negyven darab nyílhegy idézte. A leletek alátámasztják azt a feltételezést, hogy Temesvár mindvégig megtartotta stratégiai kulcspozícióját és ismételten a törökök elleni hadjáratok kiindulópontjaként szolgált. Ezért látogatott el többször is a városba I. Lajos és Zsigmond király, akiket - minden bizonnyal - a volt királyi kastélyban szállásoltak el. A 15. és 16. század folyamán az épület székhelye volt a temesi ispánoknak, akiknek sorában az Ozorai Pipóként emlegetett olasz Filippo Scolari hadvezért és a törökverő Hunyadi Jánost is számon tartják.

A Bánsági Múzeumot befogadó ingatlan a város legrégebbi műemléke. A magyar Anjou-ház alapítójának rendelkezésére a már meglévő épület helyén 1307-ben húzták fel a kastélyt. A magyar főnemesekkel vívott háborúskodások idején ugyanis - az itteni országrész királyhű oligarchái okán - 1315 és 1323 között a királyi udvartartás Temesváron tartózkodott. A feltárt lakótorony a kastély központi magját képezte, de egyúttal védelmi célokat is ellátott. Falai téglából épültek, alapozásként pedig tölgyfacölöpöket használtak – velencei mintára – olasz mesterek közreműködésével, mivel a torony a Temes folyó ágai által védett szigeten állott. A mocsaras talajban az évszázadok alatt a gerendák elkorhadtak, így csak ezek üregei maradtak az utókorra. A négyzet alakú lakótorony oldalai egyenként tizenegy méter hosszúak voltak, magassága közel húsz méter lehetett. A tornyot a sarkokon előbb támpillérekkel erősítették meg, később kör alakú saroktornyokká módosították a régieket. A továbbiakban védőfalakat is emeltek, amelynek következtében a 16. században kifejlődött a négy saroktornyos kastély.

1552 és 1718 között Temesvár az oszmán birodalom egyik tartományi központjává minősült át, a kastély pedig a török főhivatalnokok székhelyévé vált.

Az illusztrációként használt rajzot a 17. század kezdetén török fogságba esett Wathay Ferenc magyar főúr készítette a városról, amely grafikára lúdtollas kézírással a következőket jegyezte fel: „Így napkelet, s délről fekszik az Thömös War. Kis Thömös át folyván benne, s körül ugyan csak”. Szintén ő tüntette fel a lapon „Az War”, „Waros” „Tömlöcz” vagy „Bassa háza” elnevezéseket. A települést Savoyai Jenő osztrák herceg seregei 1716-ban szabadították fel, a kastélyba ezután a katonaságot költöztették be. Az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc idején az ingatlan újból súlyosan megsérült, ezért 1856-ban romantikus stílusban újjáépítették.