Borforraló

Na igen, ez a forralt boros (azaz forraltboros) biztosan reám vár. És ha még szegfűszeget is tesz a lébe, no meg valami csípőset, akkor már tényleg nagy lesz bennem a káosz, hisz egyre elviselhetetlenebb a mehetnékem. Ehhez persze az is hozzájárul, hogy még mindig nincs netem, sőt, még tévéantennám sincs (de már közel járok ahhoz, hogy legyen mindkettő), aminek következtében nem követhettem pl. figyelemmel, hogyan telt el a december elsejei nemzeti ünnep (amely mellesleg a szülinapom), összevertek-e valakit, vagy sem, lehányták-e Szent István ledöntött szobrát, esetleg a Petőfiét, vagy sem, letörték-e a Mátyás-szobor lovának a farkát, vagy sem. Továbbá arról sem szerezhettem tudomást, hány magyar nyelvű feliratot loptak le a nagyváradi közhivatalokról, hányan kötöttek (követtek el) vegyes házasságot (vegyesházasságot), és hány magamfajtát (magam fajtát) küldtek el melegebb éghajlatra, csak úgy, unalomból, csakazértis. Szóval mennék is, maradnék is. Mert az összkomfortot hamar megszokja az ember, ám a rosszat sem felejti el egykönnyen (csak akinek szorulása van, az nem xarja le). 

*Ha a december elsejei nagyzolók tudnák, mennyire unalmas /itt/ nélkülük, akkor biztosan tűzbe dobnák a zászlóikat. 

**Mára ennyit a forraltborról és a forralt borosról.