Élet a gatyán kívül

Mozgalmas errefelé az élet. Csúcsidőben kb. annyian járnak az utcán, ahányan a fenti ábrán láthatók. Könnyű tehát itt toleránsnak lenni, könnyű jóban lenni a szomszéddal, könnyű fenntartani a közbiztonságot. Ha a rendőr kimegy a közútra, ezt látja:

Vagyis szép időben megnézheti a tükörben, jól áll-e rajta az uniformis, nem-e kötötte meg ferdén a nyakkendőjét. És hogy egyáltalán felvette-e az unikornisát. Pardon, az uniformisát.

Mert az a hír járja, hogy... Majd elmesélem kicsit később.

A Jászság ugyanis sosem a vendégszeretetéről volt híres (lehet, halkabban kéne írnom?). Persze egyébről sem, és ezt már Petőfi is megjegyezte, amikor állítólag megszállt itt Sismiséknál (nem-e esetleg Susman/n/éknál?), az erdődi Júlia töröknek aposztrofált rokonainál, és én inkább hiszek neki, a poétának, mint az utókornak. Elvégre miféle az a hely, ahol a nemzet koszorús költőjéről csak azt jegyezték meg, fel, be a naplóba, hogy levette a nadrágját, mert melege volt, és egy szál gatyában ült ki vasárnap a ház előtti lócára, megbotránkoztatva ezzel a templomba igyekvő makulátlan jász asszonyokat.

No sebaj, ha számukra Petőfi csak ekkora nyomot hagyott a kollektív emlékezetben és a magyar művelődéstörténetben, hát legyenek boldogok a benyomásukkal. Érdekes amúgy, mert azt viszont nem tudják, mikor járt itt, és hogy egyáltalán járt-e.

Meg is értem őket, mivel a bereteszelt ajtók mögött gyorsan elfelejti az ember az ilyesmit. Hisz van egyéb gondja. Például, hogy az egyetlen szórakozóhely, ahol magán kívül talán mással is találkozna, vasárnap így fest:

Pont.

Vagyis pont vasárnap van zárva, a hét egyetlen munkaszüneti napján. Ilyen körülmények között minek is dugják ki az orrukat az utcára?

Minek? Hisz az adventi vásárra is csak hálni jár a lélek – szintén vasárnap délután:

Vagy azért induljanak el bármerre is, hogy rádöbbenjenek, övék lett az ország legocsmányabb hídja?

Én elhiszem, hogy a manók mesebeli hidat akartak idevarázsolni. Hisz hol másutt babarózsaszín a híd, ha nem a mesékben? De akkor is, ilyet nem szabad csinálni, hisz– kérem szépen – ez nem mese, ez maga a valóság! Számolni kellett volna időben azzal, hogy a jó manóknak nincsen pálcájuk. Azaz varázspálcájuk.

És végezetül még egyszer el kell ismernem, a jász népnek igaza van abban, hogy nem mozdul. Üljön csak odahaza, zárja be hétszer maga mögött az ajtót, húzza le a redőnyöket is, mert ha fegyelmezetten ül a seggén, csücsül a tévé előtt és nézi a faktorokat, legalább arról sem vesz tudomást, hogy tőle két lépésre állították ki az ország legízléstelenebb adventi koszorúját.

Szerencsére tiszta jóínydulatból.