„Hullacsarnok ez, ahol se meghalni, se föltámadni nem tudnak a hullák”
(Ady: Nagy lopások bűne)

A brigád, amely imád:

2011. december 5., hétfő

Leglegek

Szép kis könyvet konstruált a minap egyik brit bajtársam (nocsak, meg sem jegyeztem, férfi-e, esetleg nő az illető) a világtörténelem legvérmesebb, vagy ahogyan ő fogalmaz egészen finoman, legbrutálisabb, legveszélyesebb asszonyairól, vagyis a leglegekről (fejedelmek, királyok, pápák, űrhajósok, tűzoltók nyilván ilyen szerepkörben nem tetszeleghetnek). Főként ázsiaiak szerepelnek eme nemes kiadványban, többek között Báthory Erzsébet, ám ezt zsigerből sejthetik mindazok, akik csak egy pillantást is vetnek a kötet címére, amely már nem is tudom, pontosan miként hangzik, mindenesetre ez** a fehérnép pózol a borítóján.
**

Tulajdonképpen vele kezdődött globális kultúrkalandom, azaz a fotó elkészítéséhez modellt álló hölgyeménnyel, aki beerőszakolta magát példásan rendezett életembe, s így a szokványosnak induló shoppingtúrámat is teljesen felborította, hisz miután megláttam, az első reakcióm valahogy így hangzott: "Atyaúristen, híres lettem!" Hogy miért is? Hát nem igazán a brutalitásom miatt, bár nem kizárt (minden megeshet kies ez vidéken), inkább az egyik leglátogatottabb közösségi portálon (és mondjuk ki már végre nyíltan a nevét: a facebook-on) való jelenlétem okán, mivel jobb dolgom (portrém) nem lévén, fárasztó keresgélés után választottam magamnak egy arcot a netről, és mit ad Isten, hát az övét.
És hol történt mindez? Természetesen a korzón tesco-ban (a teszkóban), ahol a könyveket a kínai falatozó szomszédságában forgalmazzák, talán nem is véletlenül (mert a kínai kaja állítólag olcsó s kiadós, bár én ezt még nem tapasztaltam, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy amíg az ember jól elvan magának a gyorskajálda reciklálható székében kedvenc kígyóival, békáival, addig áttanulmányozhatja a nem éppen bagóért árult katalógust).
Ami visszatartott attól, hogy pénzt adjak ki érte, a következő:
1. szinte ott, helyben kiolvastam a vaskos kötetet,
2. mindössze 3800 forintot kérnek az újrahasznosítható papírkötegért (ennyiért akár egy tudományos tézis is az enyém lehet).
Igaz, sok benne a fekete-fehér illusztráció. Hisz milyen is lenne egy nőkről szóló kiadvány képek nélkül?
Mindezektől függetlenül előfordulhat, hogy kikölcsönzöm a tékából.
(Ugye nem baj?)

1 megjegyzés:

kb írta...

Ez tetszett....