A szőke meg a barna

Az irodában ketten ültek: a szőke titkár és a barna góré. Szokásszerűen a szőke érkezett meg elsőnek. Haját hátrafésülte s bekente olajjal, majd belenézett a tükörbe, hogy minden rendben van-e. Megigazította a nyakkendőjét, mert úgy látta, hogy sietségében ferdén kötötte meg, ez pediglen nem tetszett neki. Aztán fújt magára az asztalfiókjában tárolt parfümből. A barna később érkezett vasalt nadrágban, vasalt fehér ingben, aktatáskával. Bár barna bőrcipője nem illett szürke öltönyéhez, a jelzett összeférhetetlenség láthatóan nem zavarta, mert ő is fésülködéssel indította a munkanapot. Belenézett a tükörbe, hogy loknijait beolajozza. Kivette ezért szelencéjét a dossziék mögül, a vitrines szekrényből. Később megigazította a gallérját is, mert úgy érezte, kicsit szorítja a nyakát. Miután mindezzel végeztek, leültek kávézni. Mindig együtt kávéztak, mert szerették egymást. Persze csak annyira, amennyire kollégák ezt megtehetik egymással. Az automatát a szőke kapcsolta be, ám a kávét a barna adagolta a vízhez. Volt egy sárga és egy mokkaszínű csészéjük, ezeken osztoztak. Így várták a szőke könyvelőnőt és a barna titkárnőt, akik szintén osztoztak két csészén, egy sárgán és egy mokkaszínűn. Ezek csak annyiban különböztek a férfiakétól, hogy nők számára készültek. Elsőként mindig a titkárnő érkezett meg. Rendet rakott az íróasztalán, beolajozta az arcát, beparfümözte a haját, amelyet gondosan a tarkóján fogott össze, hogy ne zavarja munkájában. A könyvelőnő általában fél kilenc körül viharzott be szürke kosztümben, barna blúzban, vállán egy fehér táskával, amely nem illett ugyan az öltözetéhez, ám ez őt nem igazán zavarta. Inkább kiteregette íróasztalára a magával hozott dossziékat, megigazította szűk szoknyáját, mert úgy érezte, el van cseszve deréktájékban. Beillatosította kabátkáját, haját kontyba kötötte, végül belenézett a tükörbe. Kávéját a titkárnő társaságában fogyasztotta el, mert szerették egymást, de csak mértékkel, ahogyan munkatársak körében ez lenni szokott. Miután végeztek, összenéztek a szőke titkárral és a barna góréval, mert a szőke titkár a barna titkárnővel volt párban, a barna góré pedig a szőke könyvelőnővel. Ezt követően egy ideig jól elvoltak egymással. Holott a szőke titkárnak a szőke könyvelőnő jött be jobban, a barna górénak pedig a szőke titkárnő, ám a helyzeten nem változtathattak. A titkár nem állhatott össze a könyvelőnővel, a góré pedig a titkárnővel, még akkor sem, ha a könyvelőnőnek barna, a titkárnőnek szőke lett volna a haja. A társadalmi konvenciók ezt a változatot kizárták.


A góré ezért levette az öltönykabátját és összehajtogatta, így, kicsi pakként gyömöszölte be az aktatáskájába, mert rájött, színben nem illik a cipőjéhez, amitől viszont még nem kívánt megválni (de egyelőre a kabátkájától sem, túl drágának tartotta). S hogy ne fázzon, magára kapott egy skót mintás szvettert. A titkár a parfümjét öntötte ki a csapba, úgy vélte ugyanis, hogy párkapcsolatán és karrierjén ebben a kicsi irodában a jó illat már nem segíthet, sőt, talán épp az esélyeit rontja. Végezetül kezet mosott egy Nivea-szappannal. A hölgyek viszont egyazon eredményre jutottak: elhatározták, fiatalos külsejük megőrzése végett nem isznak több reggeli kávét, az olajat és a tükröt azonban megtartják, ám nélkülözik  az értekezletet és hanyagolják a kollégákat.